Kamaszkorodban hazudtál a szüleidnek, hogy például hova mész épp?

Hát ilyen fiús dolgok nem voltak, mivel nem igazán fiúztam olyan idős korban amikor még be kell számolni róla:)

Inkább olyanok voltak, hogy lógtam suliból, persze azt mondtam, hogy ott voltam, vagy olyan, hogy arról kamuztam, hogy hová megyek bulizni: mikor azt hitték, hogy városon belül vagyok akkor egy másik városban voltam igaz csak 25km-el arrébb, de oda sem engedtek volna el, mert "ismeretlenek" autójával mentünk. Aki persze nekem nem volt ismeretlen csak nekik.

22/L

volt pár ilyen sztori. pl azt mondtam, h bulizni megyek a csajokkal, aztán egy srácnál aludtam, vagy hogy busszal jövök haza vidékről, persze megintcsak 1 srác volt a dologban, aki hazahozott kocsival. :)

párszor elszöktem koncertre, éjszakai bringázás címszóval elmentem bulizni.

amúgy anyám elég nyílt volt, és meg lehetett vele beszélni sok dolgot, nem is igazán a bulizással volt baja, hanem a mennyiséggel. ő egy más korban nőtt fel, talán ezért sokkalta.

ettől függetlenül bármelyik féktelen fiatalból lehet normális, dolgozó ember, ha otthon olyan értékrendet kapott, ami nem hagyja, h elkallódjon.

Soha.

De nem is volt rá szükségem, mert elengedtek mindenhova. Ezzel egyébként nem éltem vissza, pl. buliba egyáltalán, soha nem mentem (mármint diszkóba, vagy ilyesmi helyekre).

Én színházba jártam inkább, meg Balatonra mentünk barátnőkkel már egész korán nyaralni, külföldre iskolával...

Sosem volt kérdés, hogy ilyen helyekre minden gond nélkül elengednek, így fel sem merült, hogy hazudjak.