Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ki tud segíteni rajtam és a...

Ki tud segíteni rajtam és a családomon tanácsokkal?

Figyelt kérdés

Lehet kicsit hosszabbra fog húzódni az írásom,de akit érdekel és szeretne segíteni , kérem olvassa el. Apával élek ( 19/L ) 3 éve korom óta és bátyámmal (20/F ). Egyedül nevelt fel minket, megpróbálta betölteni anya szerepét, és mindent megadni amit csak tehetett, az anyukája segítségével aki már 80 éves lesz. Rengeteg vitán megyünk keresztül mint apa lánya, apa fia konfliktusok, de ez minden családban megmutatkozik. A gond nem is ezzel van, hanem azzal hogy apa 46 éves és egyedül van, de túl válogatósnak tartom őt nő ügyekben. Minden héten vagy 3-4 fordul meg nálunk, hol tart pár hétig, volt akivel nem rég lett vége, vele fél évet volt, de általában csak átjön hozzánk valaki,vagy apa alszik valakinél, és ez engem nagyon frusztrál és kikészít lelkileg, hogy anyámat évente kb 5x látom, de a házunkban minden héten megfordul valami nő. Apa nagyon jó ember, de egyszerűen nem tud megállapodni egy nő mellett sem, mert mindig talál rajtuk valami kifogást : " Miért nem jó ?!"

Amikor ráadásul ő már nem is szeretne ilyen kicsapongó életet élni, hisz 46 éves, nagyon sokat volt egyedül magányosan, minket felnevelve, és úgy gondolom, és tudom hogy ő is, hogy szüksége van neki, egy olyan nőre aki kibírja apa személyiségét,mert sokszor ez is volt a bökkenő a nők részéről, hogy apa elviselhetetlen. Viszont van egy kedves hölgy, akivel csupán 3-4 órát beszélgettem, de nagyon kedves, aranyos, kibírja apa baromságait, AMIKOR!!!!! Azt mondja a hölgy nekem, hogy apa olyanokat mond neki, hogy számára már nincs az élet, nincs miért élnie, mi csak kikészítjük őt idegileg, és mindenhogy ahogy lehet, bátyámmal, hogy mi nem adunk neki semmit, hogy nem segítünk neki, és stb stb. Vagyis hogy, mamámtól is vissza hallottam ilyeneket, hogy apa olyanokat mond neki, hogy már nincs értelme élnie, felakasztja magát, meg a lényeg hogy nekem és bátyámnak mindene meglegyen, onnantól kezdve nem érdekli a saját élete.Ezekkel teljesen elriaszt bárkit is maga mellől, persze hogy nem akar vele maradni senki, de ezt már mondtam neki.Ha nem mondana ilyeneket a nőknek, szerintem már lenne valakije, és nem lenne akkor magányos, akkor már oka nem lenne ezeket mondogatnia.... Természete miatt is van ez a sok veszekedés, hogy mindenen összeugrunk. Engem és tesómat hálátlannak tart, azzal piszkál folyton, hogy hihetetlen hogy nem tudom mit akarok kezdeni az életben ??!!! Nem érti meg , hogy 19 évesen nem tudok még dönteni!!!!! Én minden tőlem telhetőt megteszek itthon: füvet nyírok, főzök, mosok, takarítok...De mindig azt mondja, úgy állít be hogy én ezeket csak akkor teszem meg, ha megkér rá, de ez nem igaz, vasárnap is szó nélkül lenyírtam a füvet, tegnap este megfőztem mára, szoktam kedveskedni sütivel, palacsintával, olykor rendet teszek a szobájában, de kezdem azt érezni, hogy lenéz engem, semmire sem tart, mert nem tudom mit akarok még az életben. Teljesen depressziós vagyok már ettől az egésztől, nem merek már vissza válaszolni neki semmire, mert akármit mondom, biztos vita lesz belőle, nekem nem lehet saját véleményem, nem intézhetem el a saját dolgaimat egyedül, mert azt mondja én nem vagyok rá képes, hisz én még semmit sem éltem,és nem tapasztaltam, hogy ha találok diákmunkát és mondom neki mit, akkor leszólja, de ha meg nem dolgozom leszól hogy miért nem? Neki mindennel baja van, csak az jó neki amit ő gondol, másnak nem lehet igaza, véleménye. Depressziós vagyok úgy érzem, már nem mondok el neki szinte semmit, anyámnak többet mesélek akivel évente találkozom 5x mint apának, és akkor csodálkozik,hogy nem akarok vele megosztani semmit, mikor ez a helyzet.És akkor már ezen is vitatkozunk, hogy miért nem beszélgetünk ? ! Tán mert annyit vitázunk, nem ért meg, nem lehet saját gondolatom,véleményem,hogy nem akarok neki már semmit sem elmondani,hogy mi történt velem, hogy hova megyek, milyen napom volt ? Aztán ebből is keletkezik a vita. Nekem meg fáj látni, hallani hogy ilyeneket mond mamának, meg a barátnőinek, hogy nincs értelme élnie, meg még nekem is elmondja ezeket ! Nem akarok pszichológushoz menni, egy részt mert apa hülyeségnek tartaná, egyedül meg hülyén érezném magam.. Vagy nem is tudom, ezért kérek itt tanácsot ( 19/L )



2012. júl. 31. 12:03
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:

ismerős a helyzet, én szüleim együtt vannak, de anyám az ugyan ezt csinálja: senkinek nem lehet véleménye, csak neki van igaza, még akkor is ha nem.


nem tudom mit lehet ezzel csinálni. a pszichológus szerintem jó ötlet, én is gondolkoztam hogy én is elmegyek, mert pl suli pszichológus szivesen meghallgat egyedül is. van pár ismerősöm aki jár pszichológushoz és ők azt mondták hogy nagyon jó érzés pszichológushoz járni mert kb olyan mint valami jó barát/barátnő aki ad tanácsokat.


én csak azért vagyok lusta elmenni mert nekem van nagyon sok barátom akik megértenek, de néha ők se tudnak segíteni és akkor gondolkodom rajta hogy elmenjek-e.



17/F

2012. júl. 31. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:

Én is ezt mondom, és örülök nagyon, hogy végre valaki nem tapasztalat nélkül írja az okosságot, hogy "csak pszichológushoz ne menj, nem vagy te őrült"... mert attól falnak megyek.

Egyedül éreznéd csak igazán jól magad, hidd el!

2012. júl. 31. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:

Talán nem is kellene olyan komolyan venned apád sirámait, mint ahogy most teszed. Figyelmesen elolvastam, amit írtál, és kicsit magunkra ismertem:) (hasonló korú nő vagyok mint apád és van egy 20 éves lányom), kivéve az öngyilkosságra való utalásokat.


Inkább érzem önsajnálatnak-önsajnáltatásnak mindezt! Pláne akkor, ha egyébként az eddig szokásos, normális életvitel jellemzi őt.

Nem érzi jól magát a bőrében, ez biztos, és ezt a sok-sok veszekedéssel és panaszkodással fejezi ki.


Egyébként jól látod, tényleg egy - tartalmas, nem felszínes - kapcsolat sokat javítana az elkeseredettségén. Ahhoz azonban ki kellene kötnie valakin mellett, de a leírásod alapján ennek pont az ellenkezője igaz most. Talán annyira sérült az egoja

2012. júl. 31. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:

Talán nem is kellene olyan komolyan venned apád sirámait, mint ahogy most teszed. Figyelmesen elolvastam, amit írtál, és kicsit magunkra ismertem:) (hasonló korú nő vagyok mint apád és van egy 20 éves lányom), kivéve az öngyilkosságra való utalásokat.


Inkább érzem önsajnálatnak-önsajnáltatásnak mindezt! Pláne akkor, ha egyébként az eddig szokásos, normális életvitel jellemzi őt.

Nem érzi jól magát a bőrében, ez biztos, és ezt a sok-sok veszekedéssel és panaszkodással fejezi ki.


Egyébként jól látod, tényleg egy - tartalmas, nem felszínes - kapcsolat sokat javítana az elkeseredettségén. Ahhoz azonban ki kellene kötnie valakin mellett, de a leírásod alapján ennek pont az ellenkezője igaz most. Talán annyira sérült az egoja annak idején, amikor anyukáddal szakítottak? (Igaz, erről semmit nem írtál, hogy miként történt.) És most attól tart, hogy ugyanúgy járna, ha komolyan venne valakit, azaz egy idő után újra csalódás érné. És ezt úgy próbálja elkerülni, hogy senki mellett nem köteleződik el (ergo nincs keserves csalódás).

2012. júl. 31. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
Bocs, kétszer küldtem:)
2012. júl. 31. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
Anya sem bírta elviselni,nem is voltak sokáig együtt mint írtam,3 éves korom óta vagyunk vele. Anyának megvan a saját élete,és mint a szüleink tartják a kapcsolatot, de ennyi igazából.
2012. júl. 31. 15:58
 7/11 anonim ***** válasza:
Viszont, ha apukád természete olyan nehezen elviselhető, akkor hogyhogy vele maradtatok válás után?
2012. júl. 31. 17:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:
Mert ő jobban akart minket mint anya, jobban harcoltak értünk a bíróságon mamával, jobb anyagi háttérrel rendelkezett, és jobb körülményekkel. Azért elviselhetetlen a természete, mert már ki van az élettől , régen pedig, voltak hülyeségei amit anya mindig felvett,és így alakultak ki...
2012. júl. 31. 18:29
 9/11 anonim ***** válasza:
Lehet, hogy jobb lenne, ha egy kis távolság lenne köztetek (kollégium pl.). Van erre lehetőségetek? Ha nem napi kapcsolatban állnátok, akkor csökkennének a vitát gerjesztő helyzetek is, meg távolról nézve a helyzetet objektívabban tudjátok megítélni is. Emellett az önbizalmadnak is kifejezetten jót tenne az önállóság, az állandó rosszkedvről nem is beszélve (talán ez még nem igazi depresszió).
2012. júl. 31. 18:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 A kérdező kommentje:
Most fogunk költözni, tesómmal külön lakásba, és apa néha lesz ott.
2012. júl. 31. 18:48
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!