"Anyuci és kicsifia kapcsolat a kicsifú házassága után"-témában van valami jó könyv? Leginkább hasznos gyakorlati tanácsokkal tarkított pszichológiai könyvekre gondolok.

Húúha,szerintem ez külön szakterület a pszichológusoknak.

Nem tudom gyógyítható-e?Az tuti,hogy legalább pár száz km távolság a megfelelő gyógyír ilyen esetekben,főleg ha a "kicsifiú"nem is akar leválni a mamikáról.

Nézz itt körül,vagy kutakodj más keresőkben hátha találsz megoldást: [link]

Őszinte részvétem.

jaj, mi ez a negativizmus?! vagy csak én vagyok különleges helyzetben?

nálunk a párom anyukája velem tündéri, megértő, és nem csak megjátsza! elfogadás kérdése az egész. együtt élünk, szeretjük egymást, ő is látja, hogy imádom a párom, igy kijelenthetem, hogy igenis segitség számomra, hiszen a cél közös, hogy boldog legyen a fia. Nem szól bele semmibe, ha a tanácsát, segitségét kérem valamiben, maximálisan támogat.

ÉN HOZZÁMENTEM...

:) Viccen kívül, még ma is otthon eszik maminál, mert, h arra dolgozik és előtte ugye maminál kell enni. Magasról lexarom. Egyen ott.

Csak közben ne baxtatná folyton a fiát. HOgy kövér.(egyébként csinos kis apró pocakkal) De azért zsírral főz, meg folyton tukmálja a kaját. Múltkor a férjem mondta is:Nem kérek anyuci, tudod, kövér vagyok.:) Apuci pedig (mármint após) már "félretekingetett", ebből van is egy gyerek máshol. De ott él még mindig, együtt ezzel a sárkánnyal. Helyében már leszúrtam volna, vagy kilököm az ablakon...Nekem megvan a saját értékítéletem és nem érint meg különösebben.

Csak azt látom, hogy van 3 férfi(após meg a két 40év körüli fiú)és ez a hibbant nő terrorizálja őket. Tuti nem komplett, egyébként már nem csinálná.

Ez vmiféle önigazolás lehet, nem tudom. Én voltam olyan okos és nem szálltam be a "harcoljunk anyóssal" című társasjátékba, csak legyen jó messze tőlem. És, ha mondd vmit, h "ezt ne így, hanem úgy", átnézek rajta. Pedig mindent megpróbált már, h dühbe hozzon: Az általam kivasalt inget levetette a férjemmel és újravasalta, mert szerinte az nem jó úgy. Én meg vontam egyet a vállamon és leültem tv-t nézni. Ha szolga akar lenni, legyen. Állandóan piszkálja a lányomat(első házasságomból való), h milyen vékony. A lányom is átnéz rajta. 18 éves, úgyhogy magasról tesz rá! :D Látnátok a tehetetlen dühét a vén, örömtelen szipirtyónak!!!!:D

16,26-os válaszoló ne hari,de ha nálatok ez így van,akkor nekem az a véleményem,hogy erről csakis a férjed tehet egyedül.Ő hagyja ezt,tehát valószínű anyukát igényli ugyanolyan szinten,mint ahogy anyuka a kisfiát.

Ha nem így lenne nem hagyná,hogy így megalázzon téged,hogy olyan dolgokba avatkozzon amikhez semmi köze.Nem ebédelne parancsszóra nála,főleg nem hagyná a Te gyerekedet cseszegetni...stb...nekem az ilyen tutyi.mutyi pasiktól feláll a szőr a hátamon.Nem tudnék így élni,nem is akarnék,inkább válnék.Mit mondott amikor anyós levettette vele az általad kivasalt inget?Mert én darabokra téptem volna a mama szeme előtt ha szó nélkül oda adja anyukának,hogy vasalja ki jól mert én nem tudtam.Hát milyen férfi az ilyen??

Az én anyósom is egy mindentjobbantudó erőszakos minden lében kanál nőszemély,de a mi életünkbe nem intézkedik mert nem hagyjuk.Nem rángatja dróton a férjemet,nem ugráltatja kedvére,és kénytelen volt bele nyugodni,hogy nincs köze az életünkhöz a dolgainkhoz,csak amihez mi is úgy akarjuk.Eleinte mániája volt naponta 10x telefonálni,ha nem volt itthon a férjem ki akart faggatni,hogy hol van...stb...de már vagy 6-8 éve nem teszi mert leállítottam.Ha nem értett a finom célzásokból,akkor határozottan néha durván udvariatlanul.De nem bánom,mert nem lenne magán életünk tőle.De ha a férjemnek is nem ez lett volna az igénye,akkor elgondolkodtam volna kihez mentem hozzá.Én nem bírnék a mama kisfiával élni.

16,14-nek.

Itt nem az olyan anyósokról fiúkról van szó mint a te családod.Örülj,hogy normális anyósod férjed van.

Mert akikről itt szó van,náluk nem a szeretetről szól a dolog,az ilyen nők a hatalmukat akarják fitoktatni,hogy betegesen megmutassák,Ők az urak a fiúk életében, a feleségük egy senki mellettük.Ez nem szeretet,hanem beteges önzés,egoizmus.Nem normális dolog!!!

De ugyan így nem normális a pasi részéről sem.Érett normális gondolkodású független férfi nem ugrál az anyja parancsaira.A szülőket szeretni tisztelni kell mindig,de tudni kell hol a határ.Legyen meg mindenkinek minden családnak a magánélete,amibe nem avatkozik bele senki,még anyuka sem!!

Ha anyuci pici fiának van annyi önállósága egy házzassághoz, akkor nem lesz gond ebből.Ha egy tutyi-mutyi anyuci szoknyáját fogó manuszról beszélünk, eleve nem mennék hozzá.

lehet valaki úgy is anyuci pici fia, hogy közben önálló és nem az anyuci irányítja az életét.