Akiknek annak idején a szülök, nagy szülök gyüjtöttek staférungot segitett a külön élet elindulásában? Jó ötletnek tartjátok?

nagyon jó ötlet szerintem. ha jó a viszony a szülők és a gyerek közt, akkor ez természetes dolog, h segítik az elindulásban.

sajnos nekem pont akkor haltak meg a nagyszüleim, mielőtt összeköltöztem volna a párommal. így egy egész lakásra való dolgot örököltem. a bútoroktól kezdve a konyhai dolgokon át egészen a törölközőkig.

még anno a ballagásromra is olyan dolgokat kaptam a rokonaimtól, amik jók lettek később. tányérok, állólámpa, kompótos készlet, dísztárgyak.

teljesen felesleges új dolgokat venni az összeköltöző párnak, ha a szülők tudnak adni otthonról pár dolgot, ami nekik nélkülözhető.

annak a pénznek jobb helye is van. pl konyhai gépek, mosógép, porszívó úgyis új kell, mert abból nincs minden háztartásban 2.

ez a segg alá tolás duma engem is mérhetetlenül irritál.

hát kinek adjon a szülő, ha nem a gyerekének? vagy üljön rajta halála napjáig míg a fiatalok nyomorognak? pláne ebben a gazdasági helyzetben, amikor szinte lehetetlen önerőből lakáshoz jutni.

szerencsére olyan környezetben nőttem fel, ahol ez természetes volt, és nem néztek irigy undorral az emberre, ha a családja valamiben segítette.

Gyerekként utáltam, hogy tányérkészletet kapok stb.

Mikor összeköltöztünk jól jött a legtöbb darab, van ami csak a szekrényt dísziti. Most,hogy a nagymamám meghalt mindig könnybe lábad a szemem ha ránézek és megköszönöm, hogy a mindennapos dolgok rá emlékeztetnek.

Megakadtam egy kicsit azon, hogy ez a lányos szülők kötelessége volt régen. Viszont abban az időben, a nők ritkán dolgoztak, inkább háztartásbeliként vették ki a részüket a családi életből. Mivel keresetük nem volt, a szülők így "kompenzálták" a fiú családját.

Eredetileg a staférung célja, jelentése ez volt - mára módosulhatott a jelentése.