Ti hogyan viselitek a szülői szigort?

Egy legyintés, és el van intézve:) Még tinédzser koromban jártam csomószor úgy, hogy hétfőn vacsinál megbeszéltük egyszer, hogy hétvégén buliba megyek. Aztán megemlítettem szerdán is, csak a biztonság kedvéért.

Pénteken készülődök, veszem a cipőmet. Erre Apu a szobából: "Hová mész?":D Párszor felháborodtam, aztán már csak annyit mondtam, hogy kérdezze meg Anyutól, mert ő ezek szerint tényleg odafigyelt rám amikor beszélgettünk, nem csak úgy tett:)

Bemásolom ide is a válaszom, amit a pár órája feltett ugyanilyen kérdésedre írtam:

"Ugyan már nem lakom együtt a szüleimmel, de kb. 24 éves koromig velük éltem és mindig szóltam, mikor hová megyek.

Nem azért, mert ellenőrizgetni akarnak, hanem mert nem akartam, hogy aggódjanak értem.

Ez nem azt jelenti, hogy "ránőnek" az ember fejére, hanem szülői szeretet, aggódás ami a születésünktől a halálunkig tart.

Velem fordított esetben is előfordult, hogy ha pl. anya nem szólt, hogy munka után nem jön egyből haza, akkor elkezdtem aggódni, nehogy baja történjen.

Most ugyanez a helyzet a férjemmel is és ha megszületik a kisbabánk, biztos őérte is aggódni fogok amíg csak élek."