Együtt, de mégis külön élő családok, ti, hogy viselitek, hogy a munka miatt nem tudtok együtt lakni? A gyerek vagy gyerekek, hogy bírják?

Én "gyerek" vagyok. (22 éves) Anyu és apu kicsi korunk óta egy cégnél dolgozott, becsődölt, a következő céghez is együtt tudtak menni. 13 éves voltam, amikor egyik napról a másikra egyszerre tették őket onnan utcára, így perek közepette hihetetlenül gyorsan kellett dönteni arról, hogy hogyan tovább. A mai napig emlékszem, nagy családi kupaktanács volt. A környéken nem igen van munkalehetőség, vagy legalábbis nem olyan, amiből meg lehet élni. Felvetődött, hogy költözik az egész család Pestre, de akkor költöztünk nem rég új házba, hitel volt rajta, tesómnak két éve volt középiskolában, nekem egy az általánosban. Úgy beszéltük meg végül, hogy apu megy Pestre dolgozni, aztán én oda középiskolába, tesóm egyetemre és anyu meg utánunk. Azóta eltelt jónéhány év és persze semmi nem így alakult. Két éve volt egy családi botrány, apu csalta anyut évekig egy 3 gyerekes anyával, ígért neki fűt fát. Anyu kiadta az útját, de apu képtelen volt lelépni. Bármennyire is elítélem azért, amit anyuval és velünk tett, ismerem őt és tudom hogy annál lelkiismeretesebb, mintsem hogy elhagyjon minket, illetve a relative jól felépített kis életét és más gyerekeit vegye a nyakába! Ha ebből indulok ki, szerintem sosem fog elhagyni minket. Anyu hinni akarja, hogy a nő már nincs, szóba sem kerül, senki nem tudja mi a helyzet ilyen téren apuval.

Én azt érzem, hogy igyekszik a közelünkben maradni lelkileg is, mégha csak hétvégente látjuk akkor is. Nem jó így egyáltalán és ha most állnánk döntés előtt, akkor pont anyu mondta múltkor, hogy nem szakítottuk volna szét a családot, mentünk volna mindannyian a nagyvárosba és kész. Ez már így alakult, ez van, de amíg van más lehetőség biztosan nem választanám ezt az utat! Borzalmas érzés tudni, hogy egy fizetésből nem tudnánk fenntartani a házat, el kéne adni, tesómmal nem járhatnánk egyetemre, ha apu egyszercsak fogná magát és lelépne... Ha munkába állok és tudom segíteni édesanyámat, legalább ez a nyomás megszűnik, de akkor is borzasztó lenne a tudat, hogy egy 30 éves házasságnak annyi egy rossz döntés miatt.

Az első vagyok. Mielőtt döntenétek ,mérlegeljetek pár dolgot.Nem tudom mi a célország apa vagy anya menne?De gondoljatok abba bele,ha nem bírjátok külföldről nagyon nehéz itthon munkát találni.Tehát nem könnyű csak úgy hazajönni.Számoljatok az extra költségekkel.Hazautazás,karambol,kinti megélhetés stb.Nálunk minden hónapban összejött valami extra kiadás.

Azt nem tudhatjátok előre kiből mit vált ki az egyedüllét.Vannak párok akik ezt jól viselik,vannak akik nem.Az én tanácsom a mi saját tapasztalatunkból az, hogy csak akkor lépjétek ezt meg ha kajára kell a pénz!!!