Hogyan másszak ki a gödörből?

Teljesen hasonló helyzetben vagyok, bár pár évvel idősebb lehetek nálad. Én azzal próbálok értelmet nyerni az életemnek, hogy apróbb célokat tűzök ki és aztán igyekszem megvalósítani. Pl. porold le e zongorát, biztos emlékszel még a tanultakra, kezdj el minden nap kis időben gyakorolni. Vagy megint sportolj, az nagyon jó a stressz ellen, nem csak a foci, akár tornagyakorlatok is.

Sajnos a szerelmi csalódásra csak az idő a gyógyír.

Tudom, elcsépelt, én is szenvedek, mert nem szeretnek viszont, de a hónapok alatt egyre kevésbé fáj.

Ilyenkor tényleg nem szabad egyedül lenni. Próbáld ki azt, hogy nem programokra, bulizni mész, hanem csak pár órára áthívod a barátaidat vagy te átmész hozzájuk. Biztosan aggódnak érted, beszélgetned kéne velük is.

első válaszoló vagyok: az idő tényleg segít, de attól még kegyetlenül lassan telik... bárcsak lenne egyszerűbb módja :(

azt szokták mondani, hogy ha fáj a szerelem, akkor legalább örülj, mert tudsz szeretni, de szerintem attól még pokoli...

szia! én 15 éves lány vagyok,idén leszek tizedikes.az elmúlt 1 évben ugyanígy voltam,mint te most.és rohadt kilátástalan volt minden.és semmihez nem volt kedvem..sőt..ez egészségügyben is megmutatkozott.odáig fajult a dolog h öngyilkosságon gondolkoztam,pedig én is egy életvidám nagyszájú csaj voltam régen.és egész egyszerűen nem értettem,h az embereknek miért fordul meg a fejükben öngyilkosság,miért depressziósak stb..de megértettem.De nem volt bátorságom öngyilkossághoz.Gyáva voltam,amiért még elcseszettebbnek éreztem magam.Aztán barátnőm átjött,és éjjelig beszélt anyuval,aki elvitt pszichológushoz.hát..rohadtul nem akartam menni.mert tudtam h nincs kiút,felesleges rám a pénzt/az időt pazarolni.aztán amikor először mentem pszichológushoz,végigzokogtam az egészet,mert a néni pontosan elmondta h mit érzek,egysuerűen abban a pillanatban tudtam,h végre van valaki,aki megért,aki segítséget adhat.hiába próbált anyu is így tenni,neki nem ment.mert ő még nem találkozott ilyesmivel,nem értett meg.És minden héten 2x elmentem utána a nénihez,és egyre csak jobban éreztem magam.a világ nem változott,csak én.persze ma is vannak mélypontjaim,de ezeket már le tudom küzdeni,és ha még sokáig járok,teljesen el is múlhat!Minél előbb menj el te is,mert nagyon sokat segít,és tudom,h nem akarod,de muszáj.Én már nagyon a legmélyén voltam,meg sem akartam már gyógyulni..de mégis sikerülni fog,tudom!!! egyébként írj privit,és ha érdekel,megadom,h kihez járok.

ja és nekem a legnehezebb az volt,h el kellett fogadjam,h nagyon erős depresszióban vagyok,és el kellett fogadjam azt is,h mások ezt nem hiszik el.És nem is szóltam róla senkinek,el akartamn titkolni,de szüleidnek mindenképp szólj erről..tudom,rettentő nehéz,de ez az egyetlen kiút,ha hiszed,ha nem..sok sikert,remélem tudtam segíteni,ha bármi kérdésed van,írj! sok szerencsét csajszi :)

na pont ez az, ami erőt ad :D azt kell mutatni, hogy erősek vagyunk :) nehéz, de nem szeretem, ha látják, hogy nincs jó kedvem, alapvetően engem is mindenki vidámnak ismer...

a sulid amúgy miért rossz? mennyi van még hátra belőle? utána majd mehetsz valami jó kis fősulira, egyetemre, nem? :)