Nem akarok így tovább élni, annyira fáj hogy elveszítettem. Mikor sikerül végre kimásznom ebből a gödörből?

Nekem ilyen nehéz helyzetekben mindig az segít, hogyha arra gondolok, hogy minden okkal történik, ennek is megvolt az oka, valamiért meg kellett történnie, valamiért át kell élnem ezt a fájdalmat, és tudom, hogy ez is csak egy szakasza az életemnek, és egyszer vége lesz ennek is, mint minden másnak. És egy dolognak a vége mindig valami újnak a kezdete :-) (Tudom, hogy közhelyes, csak akkor érnek valamit ezek a mondatok, ha az ember belegondol a jelentésükbe)

(Bocsi, nem okoskodni akartam, lehet, hogy más embereknek ettől a gondolatmenettől nem lesz jobb, de én mindig erre szoktam gondolni.)

Gondolj arra, hogy mit vesztettél? Egy olyan embert, aki elhagy. Tehát: nem vesztettél semmit!

Fel a fejjel!

Hasonló volt az én helyzetem is. A volt párommal még szerettük egymást, de ő is elhagyott, mert túl sok fájdalmat okoztunk egymásnak, annyira nem illettünk össze, annyira nem bírtuk elviselni azokat a terheket, amiket a kapcsolatunkkal magunkra vettünk, főleg én, és annyira nem ment az együttélés. Ő tette meg végül azt a lépést, amit én nem mertem.

Az én életem is teljesen értelmét vesztette. Később jöttem csak rá, hogy már a kapcsolatban nem volt értelme semminek, olyan rosszul működött, olyan fájdalmas volt. De a szakítás után még ezt nem igazán tudtam felfogni érzelmileg.

Aztán, mikor már teljesen biztos voltam benne, hogy ennek már nincs értelme, eldöntöttem, hogy így nem mehet tovább. Nem tehetem tönkre az egész életemet azzal, hogy hiába várok valakire, akit ha még vissza is kapnék, nem lennék boldog és ő sem lenne velem.

Ráerőszakoltam magamra, hogy nyissak az élet felé és azok felé, akik szeretnek. Minden erőmmel azon voltam, nem engedtem, hogy visszaforduljak.

Két hónapnál tovább nem tartott, amíg kilábaltam belőle, de csak azért, mert valaki segített. Egy haverom, aki visszaadott mindent, amit eltemettem. Ma már ő a férjem és nem is lehetnénk boldogabbak. Ő az igazi.

A régi szerelmemre pedig már csak úgy gondolok, mint egy régi ismerősre.

Nagyon fiatal vagy, előtted a jövő!! Vagy vele, vagy nélküle.. Most az a legjobb, ha kicsit külön vagytok. Egy kis idő múlva kiderül, hogy lehettek-e még együtt. Szerintem nem kizárható!

Nyugtasson téged az, hogy mindig szeretett és most is szeret, és ez kölcsönös. Azért érdekelne, miért lett "végleg vége".