Mások vajon hogy tudnak megmaradni egy és ugyanazon kapcsolatban, ragaszkodni a párjukhoz hosszú-hosszú éveken keresztül?

1. Ahhoz, hogy a párod megbecsüljön, először magadat kell megbecsülnöd. Nem kell mindig szolgalelkűen kedvesnek és figyelmesnek lenned a pároddal, ha ezt azért teszed, mert azt hallottad, ettől működik a kapcsolat. Önmaga legyél, ez a lényeg. Őszintén szólva egy mindenre ész nélkül bólogató és mosolygó bábunál még egy hárpia is jobb, ha legalább önmagát adja.

Nem kell kedvesnek lenned, ha rossz napod van. Ez NEM azt jelenti, hogy hazamész és a párodon töltöd ki a mérgedet, hanem csak annyit jelent, hogy ha rossz napod van, akkor ki lehet mutatni, hogy rossz napod van, fáj a fejed, hagyjanak békén, nincs kedved kedvesnek lenni (ugyanakkor nem vagy bunkó).

Az ember idővel ráun a fogpasztareklámokra...

2. Izgazad van, kettőn áll a vásár. De itt sem az a lényeg, hogy részedről meglegyen az egy... mert ez nagyon egyszerű lenne. Ami igazán nehéz, megtalálni AZT A másik embert, akivel annyira összepasszolsz, hogy fel sem merülnek pl. összecsiszolódási problémák. + Ha neked fontos, hogy később is kapj virágot, akkor olyan típusú pasit kell választanod, aki szeret virágot vinni a nőjének. A férjem is ilyen, de ez típus, és járhat hátrányokkal is, pl. nehéz előhozni belőle az "agresszív állatot". Ez engem nem zavar, de ha te egy "férfiállatra" vágysz, az nem vesz neked virágot, max. az elején, és csak ha muszáj.

3. Igazából szerintem nem jó, ha nem változol egy kapcsolatban. Nem "megváltozni" kell, de a kapcsolat megkövetel bizonyos fejlődést, és ha te ennek ellenállsz, akkor unalmassá válsz, akármilyen kedves vagy.

4. A "ragaszkodás" pedig sok esetben terhes. Senkit nem lehet kényszeríteni, hogy veled maradjon, de melletted maradhat, ha akar.

Én azt gondolom, hogy van tökéletes kapcsolat, ha megtalálod azt az embert, aki tökéletesen megfelel számodra (figyelem, nem a tökéletes férfit keressük, hanem a számunkra tökéleteset - és az nem ugyanaz!). Ekkor nem kell összecsiszolódni. A lényeg, hogy elfogadd olyannak, amilyen, ha jó, jónak, ha rossz, rossznak, ha nem hoz virágot, akkor virág nélkül, ha nem kedves, akkor nem kedvesnek. Fontos még az is, hogy kialakult személyiség legyen, mert ez esetben nem fog 180 fokos fordulatot produkálni. Az viszont kell, hogy mindketten változzatok egy kicsit a kapcsolatban, de pozitív, építő irányban.

Nekem az a véleményem, hogy ezt tanítani nem lehet, de egymástól tanulni, azt igen...

Mi elég fiatalon ismerkedtünk meg a párommal, gimi 3.-ban. Akkoriban elég zűrös volt az életünk, főleg az övé, miatta az enyém is...kb. 2 évbe telt, míg "összecsiszolódtunk".

Sokat tanultam tőle, Ő is sokat tanult tőlem. Az a virág, amelyiket nem öntözöd, elhervad, tartja a mondás. így van. Egy párkapcsolat csak akkor működik, ha mindketten figyelnek egymásra, ha nem csak kapok, hanem adok is.

Persze azt sem lehet elvárni, hogy minden ugyanolyan legyen, mint az elején. Nálunk szinte semmi nem olyan, de még szuperebb, és elmondhatom, hogy minden eltelt évvel jobban szeretem, s biztosabb vagyok abban, hogy Ő kell nekem :)

A választáson múlik minden...hiába vagy Te "párkapcsolatcentrikus", ha olyan párt választassz, aki kicsapongó. Nem tudom, hogy kell jól választani, én egyszerűen a szívemre hallgattam. Nyilván olyan férfit választani, aki pl. csalta már meg barátnőjét, priusza van, alkoholizál stb. nem jó "üzlet" választani...

Az elsö ev nekünk is felhötlen volt, aztan jött az összeköltözes es vele a csiszolodas. Na akkor sokszor majdnem szet mentünk.

Tenyleg oda kell figyelni a masikra. Mert amiko r mar ugy gondoljuk h ismerjük, akkor szoktunk elkenyelmesedni, mert mar megszereztük Öt.

Rendszeres beszed tema volt nalunk sokaig a következö(Most mar nem, mert megbeszeltük h ez a tenyallas mind kettön reszeröl.): -Ha menni akarsz, menj.

-El engednel?

-Igen. Nem szeretnem h menj, de nem tartalak vissza ha menni akarsz.

Ezert ugy viselkedünk egymassal, hogy a masik ne akarjon menni.

4 eve mar hogy nekünk bevalik.