Milyen szülő az ilyen?

Férjemnek van egy igencsak "különleges" anyukája. Az alapszitu az, hogy egész életében uralkodó természet volt, mindenki úgy ugrált ahogy ő fütyült, beleértve a saját szüleit, férjét és a gyerekeit (2fiú).

Mint a családi legendáriumból megtudtuk, anyósáék nem szerették, de eltűrték, mert hát mégiscsak a fiuk feleséga. Sajnos ők már nem élnek.

Kedves anyósom élete során szinte minden családtagot elmart, főleg a férje testvéreit, de a sajátjával sem tartja a kapcsolatot. Férjem nem tud semmi közelebbit, mert sosem volt őszinteség a családban, úgy nőtt fel, hogy mi volt az iskolában, mit veszel fel, mit ettél témákon kívül nem volt beszélgetés...Ráadásul 14 éves korától dolgozott a suli mellett, költeni nemigen kellett rá a szülőknek, amikor meg egyetemre ment, előre kijelentették, hogy nem fogják támogatni, és így is volt. Volt, hogy pirítóson élt hetekig, annyira meg volt szorulva, de az anyjának csak arra volt esze, hogy napi 2-3x felhívja a koliban,(külföldön tanult!)hogy ellenőrizze miket csinált. Erre tudott költeni...Saját szüleim imádják a férjemet, mindig elmondják, hogy nála tökéletesebb gyereket egy szülő sem kívánhatna magának, olyan jólelkű. Férjem is örül, hogy a mi családunkban van őszinteség, és mindent meg lehet beszélni.

A probléma igazán akkor teljesedett ki, amikor lett egy komoly barátnője, azaz én. Összeköltöztünk, amin óriási patáliákat csapott, mert egy padlófűtéses lakást akartunk kivenni, és naponta őrjöngött a telefonban, hogy az milyen egészségtelen, és ő nem fog minket a kórházban látogatni...Végülis egy másik lakást vettünk ki...

Aztán felvette a kapcsolatot férjem egyik nyugdíjas professzorával, aki magyar, de egyedülélő, és szeretett minden kint tanuló magyarra odafigyelni..az, hogy hogyan, már más kérdés. eredetileg jóban voltunk az öreggel, de mint kiderült, folyton leadta anyósnak, hogy mikor mit csinálunk, hova megyünk, stb. Mikor ez kiderült, férjem nagy patáliát csapott, hogy mi ez a nyomozgatás, amikor semmilyen okot nem adtunk rá...Először anyós tagadott mindent, hazugságban nagyon első! Férjem berágott, sokáig (hónapokig) haza se ment. Közben öccse egyetemre került, akinek persze egész életében minden meg volt engedve, kinyalták a seggét, mindent megvettek neki, és az egyetemét is fizetik, öcsike még 2 szalmaszálat nem tett keresztbe, nemhogy dolgozott volna suli mellett, pedig 2 pedagógusnak elég megterhelő ennyi mindent fizetni a gyerekére...(de érte mindent...) Aztán következett az esküvőnk bejelentése, szervezése, ahol is már az elején összeveszett velünk, mert egy iskola aulájában akartuk a lagzit tartani, és ő nem hajlandó éttermen kívül máshová menni a saját fia esküvőjén...Oké, megváltoztattuk, bár többe került így, de megígérte, hogy ha 10 rokonuknál több eljön, akkor fizeti a költség 40%át. Eljöttek szerencsére, a rokonok normálisak, (párral tartjuk is a kapcsolatot, apukája nővére megígérte, hogy lesz pótnagyszülő a hülye papucs öccse helyett..:) De nem fizetett semmit a lagziba, utólag azt mondta, azért, mert kihagytuk a szervezésből, és csak akkor fizetett volna, ha mindent ő szervezhet. Jellemző...

A lagziban bezzeg úgy viselkedtek, mintha ők szervezték volna. Nászajándékot persze nem kaptunk...és még nem is gratuláltak...

Aztán elkerültünk külföldre, itt dolgozunk, férjem egyszer volt otthon, de semmi értelmes beszélgetést nem tudott kezdeményezni, mert vagy igen-nemmel, vagy semmi közöd hozzával válaszol az anyja. karácsonyra küldött csomagunkat visszaküldték...

Szóval azt értem, hogy nem bírja elviselni, hogy a fiának már önálló élete van, amiben nem ő az irányító. Gondolom engem hibáztat mindenért, amivel nem is lenne bajom, hisz annyi hülye anyós van, kibírnám ha utálnának, még ha nem is adtam rá konkrét okot. Sosem álltam le vele veszekedni, mert nem tartom rá méltónak...:(

De azt, hogy a fiával így megszakítja a kapcsolatot, mintha kitagadták volna??? MIÉRT???

Magában persze úgy rendezi le, hogy a fiát hibáztatja mindenért, meg hogy ő nem kiváncsi rájuk, pedig próbálkozott. De ha nem képes normális beszélgetést folytatni, akkor mit lehet tenni?!

Most várjuk első babánkat! Karácsonykor akarta férjem közölni velük, de a Boldog karácsonyt- nektek is, szöveg után, levágta a telefont. Erre írt férjem egy smst, hogy kár, hogy letetted, mert még el akartam mondani, hogy babát várunk. Erre visszatelefonált, hogy ő nem is tette le a telefont, és váltottak még 2 mondatot, hogy minden rendben-e, és kész. Azóta semmi, nem is érdeklődtek.

Erősen gondolkodunk rajta, hogy mit tehetnénk, ha megszületik a baba. Megérdemlik ezek után, hogy egyáltalán értesítsük őket? Meg hazamennénk augusztusban, persze szüleimhez. Erről kéne nekik szólni? Vagy elvárnák, hogy odaszállítsuk a babát megmutatni? egyáltalán szerintem miért is lenne kiváncsi egy ilyen szülő az unokájára, ha a fiát így le tudta írni, mikor semmi bűnt nem követett el???!!!Férjem már feladta, bár szerintem sosem fogja megemészteni, de már egyáltalán nem akar hazamenni...Ezt megértem, de nagyon sajnálom, hisz nem tudok segíteni, nem tudok neki szerető szülőket varázsolni:(

Azt léci ne írjátok, hogy le kéne velük ülni beszélni, mivel egy élet neveltetését nem lehet megbeszélni, ráadásul az anyja mellett nem lehet szóhoz sem jutni, mert csak a magáét tudja szajkózni, aminek sokszor még értelme sincs! Ráadásul az ember nem megy még a saját szüleihez sem azért könyörögni, hogy jajj szeressetek, miért bántok így velem??? Főleg felnőtt korban...

Reménytelen, ugye?

Már csak az éltet, hogy az öccsnél majd kénytelen lesz megváltozni, hisz ha ő is eljut az önálló életkezdéshez, és komoly barátnője lesz, csak nem marja el majd az imádott kisfiát, mert akkor tökegyedül maradna...