Ki hogyan kelt fel a nulláról? Nagyon padlón vagyok minden tekintetben, és tanácsokat szeretnék kérni, hogyan legyek ismét önmagam?

Lehet, hogy az.

Próbálj valami újba fogni, talán segít.

Ne aggódj. Legyen az előtted, hogy nem csak neked ilyen rossz a helyzeted. Nekem 18évesen elköltöztek szüleim(nem mondom most el miért)egyedül laktam egy hatalmas házba rá egy hónapra az áramot ki kötötték majd a vízet. A lány akit imádtam és a mai napig imádom le lépett az egyik haverommal(én nem tudtam vele lenni ilyen hátérel) Mikkor már ott tartottam, hogy nagyobb csapathoz be lépjek(foci) megsérültem nagyon súlyosan(térd)(azóta se focizok ez miatt) immáron 2éve...

mind ez kb 1év leforgása alatt.

Soha nem adtam fel. Dolgoztam éjjel nappal hogy sok pénzem legyen. Mára anyám vissza költözött az új párjával

És kb egy hete el kezdtem beszélni a lánnyal akit szeretek(nem haragszom/haragutam rá soha) szerdán ki tűzik a műtétre az időpontot és rá fél évre már rúghatóm a bőrt. A másik, hogy mindig a zenébe temetkeztem.. a történetemet megtaláljátok youtubon BOBY- Diadal

!!KITARTÁS!! 19F

Én azt mondom, mindekinek vannak ilyen korszakai az életében. Ne tudd meg, hogy nekem most milyen zavaros korszakom van... Azt sem tudom hogy érzem magam sajnos, és hogy mit akarok, pedig most kellene fontos dontéseket is hoznom :(

Nekem sincsenek barátaim, már beletorodtem, hogy magányosan kell élnem. Nekem mondjuk azért nincsenek, mert kulonc vagyok, más, mint a tobbiek, de legalább tobb idom van magamra, pihenésre, relaxálásra, képességeim fejlesztésére. Nem szeretem a magányt, de megbékélek vele.

Nekem is volt egy olyan idom (pár hét) amikor a szuleim ittak. Apám mindig leitatta anyámat, hogy ne hagyja el ot, aztán utána MINDEN egyes este veszekedtek, néha még éjszaka is... Sokszor volt, hogy apám kidobott minket az utcára az éjszaka kozepén, alkohol hatása alatt. Azóta még elkoltoztunk, de még mindig ott van a nyom bennem, félek az emberektol, tudat alatt azt hiszem, hogy mindenkit apám vezérel, aki korulottem van... O még mindig alkoholista, bár tobb mint fél éve nem beszéltem vele. Anyám szerencsére le tudott állni, de neki is millió hibája van. Mióta pasija van neki, nem is torodik velem, nem figyel rám, hogy mit mondok. A családomat elvesztettem, amúgy is mindig csak pletykáltak és csúnyán mondva a sz@rt keverték korulottunk.

És most figyelj, én mindenkiben csalódtam még eddigi életemben! Fiatal vagyok még, tini korú, de már annyi rossz dolgon átmentem, és még mindig élek. Óriásiakat csalódtam... Soha nem volt pasim, nem a szerelemrol beszélek. Nincs is olyan ember, akinek hihetnék, ezért a saját világomba menekultem, elzárkóztam a világ elol, úgy érzem, utálom az embereket. De attól még lehetek boldog!

Tudod mikor vagyok boldog? Akkor, mikor visszavonulhatok a saját világomban és ott mindent megtalálok, amire szukségem van, és csúnyán mondva lesz@rom, ami korulottem van. Vannak álmaim, és csak azoknak élek, hogy megvalósítsam oket! Neked is ajánlom, hogy legyenek céljaid, és merj álmodni! Mindig ezt szoktam mondani mindenkinek :)

Ja, és mosolyogj, akkor is, ha fáj a szived!

Nyugi, minden rendbe fog jonni, az álmaidat meg tényleg ne add fel, kuzdj érte a végsokig, hidd el, megéri, akármennyibe is kerul!

Hallgass zenét, írj naplót, írd le benne az érzéseid! Reméld a szebb jovot, de azt ne felejtsd el, hogy célok/álmok nélkul az ember SEHOVA nem jut!

Udv, sok szerencsét!

De jó, hogy van kutyusod! Ha őt szeretni tudod, akkor nincs nagy gáz! :)))Mindenképp mozdulj ki gyakran, ha úgy érzed rossz kedved van, akkor is! Kezdj valami sportba, lehetőleg sok ember közé menj, labdajáték, vagy küzdősport! Szép idő van, nyár van, használd ki! És soha ne mondj le programot! Ezt tapasztalatból mondom. Ha nincs kedved menni, akkor se...az vezet a depihez!

És még valami: a pároddal nem lehetne valahogy megbékülni?

22:47