Tényleg túlzás? Kezelésre szorulok?

Hat az igazi anya ilyen (nekem is ilyen van mindent megprobal h nekem es a tesomnak jo legyen) es ne torodj avval; mit mond a ferjed. Ezt igy kell mert az a gyerek erzi hogy szeretitek es hidd el az ilyen jobb mint az olyan hogy ha a gyerek nagyobb koraban megtettszik valami pl: egy jatek auto es nem veszed meg. Jo mindent nem lehet megvenni mert a penz sem sok a mai vilagban de amit megtudsz szerezni es adni anelkul hogy a csalad jobban megerzi szerintem add meg. Meg mindig jobb oromet szerezni valami kis jatekkal vagy nagyobbal mint ha gyogyszert kellene vasarolj. Emlekezz arra hogy mikor kicsi voltal ha kaptal valamit te is mennyire orultel( en orultem legalabbis) es annak a kis gyereknek is ugyanolyan oromet szerezel. Szerintem a ferjed csak irigyeli hogy a kis gyerekednek nagyobb szeretet jut mint neki de egyaltalan nem szorulsz kezelesre.

16/f

Ezért vagy az anyja! Babusgasd, amíg lehet, pár év múlva besétál az oviba és aztán hipp-hopp eljön az az idő is, mikor már "ciki" lesz kézenfogva menni anyuval (bocs, nekem fiam van, ott 6-7 évesen ez már nem működik).

Te vagy az anyukája, rád néz azzal a csuda szemeivel és neked kell megértened, mit szeretne.

Pszichológushoz meg aput küldjed, ha ilyeneket mond.

Normális, hogy szereted és mindent megteszel érte, de azért hozzáteszem, hogy ennek is vannak azért fokozatai.

Teszem azt, ha egy levest nem tudsz megfőzni, mert jajj, a gyerek hangot ad ki, vagy csuklik egyet, és hanyatt homlok rohansz, hogy jajj mi történt vele, az már nem normális.

Mint előttem is mondták, teljesen normális.

Annyi a kiegészítés,hogy azért figyelj , hogy ne legyen elkényeztetve,mert komolyabb gondjai lehetnek belőle majd később.

Bocs, hogy ezt mondom, de nekem mindig kicsit furcsák voltak azok a felnőttek, akikkel már az égvilágon semmi másról nem lehet beszélgetni, csak a gyerekükről...

Barátnőmnek 13 hós kisfia van, és ugyan éjjel-nappal vele van imádja (tényleg imádnivaló kis csibész), de azért szoktunk menni együtt ruhát venni, sőt, még sörözni is!! (addig apa vigyáz a gyerekre), és bár sokat beszélgetünk a babóról, rengeteg más mindenről is lehet vele beszélni, angoltanulás - mert ő angolra is jár -, divat, totál képben van a politikában, a történelemben, mindketten szeretünk teniszezni, és ezekről is sokat beszélgetünk.... szóval nem lehet, hogy kicsit megszűnt számodra létezni a világ többi 99%-a?

Egy férfit sok minden érdekel és lehet, hogy szeretné, ha meg lehetne veled beszélni más témákat is, mint a kicsi. És avval is egyetértek, hogy több figyelmet érdemelne és neki is kéne időt töltenie a picivel - amíg te nem vagy ott.

Nem állok be abba a sorba, amiben azok vannak, akik önigazolást adnak Neked, kedves kérdező. Állnak már ott éppen elegen, nem kell oda több ember...

Tökéletesen lehetetlen ennyiből megítélni, hogy beteg vagy-e?

Vannak szempontok, amik segíthetnek:

Például vannak-e szorongásaid attól, hogy nem vagy elég jó anya, ha nem adsz meg rögtön mindent a gyerekednek? Vannak-e félelmeid, hogy mik történhetnek a gyerekkel, ha nem vagy a közelében? Ezek az érzések milyen erősek és milyen gyakoriak? A gyereknek egy jó kapcsolatra van szüksége a szüleivel (tehát a pároddal is) elsősorban. A fejlődéséhez, ahhoz, hogy egészséges felnőtt váljon belőle, nem kell az a sok kacat, amivel esetleg el akarod halmozni. Ezek elsősorban Neked kellenek, hogy jó anyának érezhesd magad. Keresd meg annak az okát, hogy miért nem érzed magad elég jó anyának? Milyen a kapcsolatod a saját anyukáddal? Szerinted Ő mennyire volt jó anyukád Neked? Most mennyire az? Mennyire támogat, mennyire számíthatsz Rá?

Másik oldalról Te mennyire hanyagolod el a párodat, amióta megvan a gyereked? Mennyire helyettesítetted be a párodat vele, illetve mennyire tetted az első helyre a gyereket az életedben, ahol eddig a párod volt jó esetben? Ezekre a kérdésekre innen én nem tudom a választ.

Figyelj oda a párodra! Lehet, hogy csak féltékeny, de az is, hogy van alapja annak amit mond. Az biztos, hogy "valami" van, különben nem mondaná. Ugye? ;o)

Ui.: Tudom, hogy nem népszerűek azok a válaszok, amikben szakértő segítséget ajánlanak valakinek. Pedig nincs ezzel semmi gond. Ahogy nem csak betegen mehetünk el orvoshoz, hanem szűrővizsgálatra, vagy tanácsért is, úgy a pszichológus sem csak elmebetegekkel foglalkozik. Tehát értelmetlen számomra a kérdés azon része, hogy beteg vagy-e? A jó kérdés Nálam úgy hangozna, hogy tud-e javítani egy szakember az életetek minőségén, megéri-e a rá fordított idő és pénz? Ha jól értem, a férjed már ott tart, hogy az Ő válasza határozottan IGEN. Mivel alapesetben azt feltételezem, hogy nem akar rosszat Neked, én azt tenném, hogy elmennék, de VELE EGYÜTT. (Mert az is lehet, hogy tényleg van gond, de az Nála van, nem Nálad.) Így elejét venném a vádaskodásnak, és a kapcsolatunk is javulhatna. Vannak kifejezetten párterápiával foglalkozó szakemberek. Ilyet keresnék fel.