Hogyan fogadjam el a helyzetet?

Nem tudom, hogy milyen körülmények voltak otthon nálatok, amíg édesapátok élt, de az anyukátok felnőtt nő.

Durva, de az élet nem áll meg amiatt, mert valaki meghal.

Van aki előbb, van aki utóbb lép túl egy szerettének az elvesztésén.

Nem azt mondom, hogy örüljetek a dolognak, de tartsátok tiszteletben az édesanyátok döntését.

Ha ő boldog, akkor legyen is az. Nem kell örökké szenvednie.

Na, látod!

Emiatt akar édesanyátok összeköltözni vele.

Gondolom az édesapád anyukáddal is annyit törődött, mint veletek!

Ettől a fickótól pedig ezt mind megkapja és ti is!

Szerintem örüljetek neki, hogy lesz egy új "apukátok". :))

Én mint férfi biztos hogy nem tűrném meg a házban a hapsit, be sem engedném az ajtón

Arra nem gondoltál hogy be akarja nyalni magát a hapsi nálad/tok, és persze kedveled hisz elmondásod szerint apukád nem nagyon fordított rád elég időt, emiatt is húzhat a szíved az "új" ember felé.

20/F

Még alig hűlt ki apád,ez nagyon korai még. Legalább is az összeköltözés. Gyanús ez a nagy benyalás is!

Anyukád tartsa vele a kapcsolatot,ha akarja,de a pasi ne költözzön hozzátok még. Előbb ismerjétek meg alaposabban.

Itt vagy te és a tesód, 17 és 21 évesen.

Ti már lassan kirepültök, anyád meg egyedül maradjon?

Nektek már csak 1-2 évet kell otthon töltenetek, anyátoknak viszont az egész hátralévő életére gondolnia kell.

Ha miattatok elhagyná a pasit, és látnátok, hogy szomorú, akkor tükörbe tudnátok nézni? Hátbaveregetnétek egymást a tesóddal?

Anyátoknak is van magánélete. Tartsátok tiszteletben.