Vajon milyen hátrányait fogom érezni annak, hogy nem volt apám, végül is?

Amennyiben nem a durva apakomlexus jelenik meg nálad, én esetleg arra tudnék gondolni, hogy ahogy te is mondod, majd kicsit keresed az apát a párodban. Ez nem feltétlenül rossz, ha találsz hozzá megfelelő férfit, aki képes elég szabad teret adni neked úgy, hogy közben kicsit "irányít", "egyengeti az utad".

Nekem volt apám kb 12 éves koromig, de én is sokszor veszem észre, hogy döntéshelyzetekben gyakran elvárom, hogy ő döntsön, illetve hogy valamilyen szintem felettem álljon, racionálisabban gondolkodjon.

Nekem 14 éves koromig volt apám, utána nem.

Nem hiszem, hogy a fiúdban keresni fogod az apát, nem hiszem, hogy a döntési kényszerhelyzetben elvárod majd, hogy valaki más döntsön helyetted.

Gondolj arra, hogy akinek végig megadatott, pontosan ők azok, akik bizonyos kor felett már mennyit harcolnak azért, hogy engedjék őket szabadon dönteni, engedjék nekik, hogy saját életüket, szokásaikat alakítgassák.

Ha nem volt melletted, nem volt rád kíváncsi, ha így kellett felnőnöd, akkor ez adjon erőt ahhoz, hogy te majd úgy alakítsd a saját életedet, hogy a saját gyermekednek ennél jobb legyen.

(Másrészt ne törj pálcát felette, meglehet, hogy a körülmények voltak olyanok, hogy nem tarthatta veled a kapcsolatot. A körülmények alatt azt értem, hogy bizony nagyon sokszor 20-30 évvel később derül ki, hogy az édesanya alakítja ezeket a körülményeket) Persze a gyermek lelki-nyugalma érdekében teszi, ami valahol érthető is, csak ugye később pedig itt a probléma felnőtt kor elején.

Az életedre annyi kihatással lesz ez az egész, amennyit engedsz a körülményeknek, hogy kihatással legyenek. Ha saját kezedbe veszed saját életed irányítását, és nem engeded, hogy a körülmények (mások) véletlenszerűen, és a te akaratod ellenébe vigyék a te életedet, akkor semmi olyan kihatása nem lesz, amit te nem akarsz.

Szerintem csak az tud hiányozni, ami volt és megszűnt.

Ami nem volt soha, az hogy hiányozna már?

Nekem nem hiányzik az apám. Amíg nem ismertem, addig én is ábrándoztam, néztem a képet. A régi képen jól nézett ki, de 14 évesen átmentem hozzá, és élőben valami borzalom, de nem baj, gondoltam meg kéne ismerni. Átmentem párszor, de inkább ne tettem volna. Elkezdett pénzt lejmolni tőlem heti rendszerességgel, majdnem minden nap átjött és fárasztott a rettenetes ostobaságaival. Nagyon sok pénzt kért kölcsön és rendkívül nehéz volt megszabadulni tőle. Szóval az álom és a valóság nem ugyanaz.

Ha nem tudod milyen volt az apád, akkor honnan tudnád milyen pasit kell keresned, aki hasonlít rá? Max kinézetre találhatsz olyat, de az biztos, hogy jellemre teljesen más lesz.