Mit csináljak? Úgy érzem, senki sem szeret, még a családom se!

Itthon mindennapos a veszekedés, az ordibálás, és amikor veszekedtek, volt, hogy anyám azt mondta, miattam van mindig a veszekedés, pedig az ég világon semmi közöm nem volt az egészhez...

Mivel amúgy is mindenért engem hibáztatnak, próbálok minél kevesebb kapcsolatot teremteni velük, de mindig van valami bajuk. Ha nem mosogatok el, akkor az a baj. Ha elmosogatok, akkor anyám mindig ordibál, hogy minden tiszta víz! Már hogy ne lenne vizes, ha egyszer mosogattam? Nem tudom legalábbis, ő mivel mosogat, én vízzel szoktam és igen, olyankor vizes lesz a mosogató, annyira tisztaságmániás pedig már én se vagyok, hogy minden mosogatás vagy vízfolyatás után szárazra nyaljam a mosogatót, nehogy valaki jöjjön hozzánk és meglássa! (Mert anyám mindig ezt hozza fel, ha valami nem "tökéletes", hogy valaki jön hozzánk és meglátja, és hogy akkor mi lesz!)

Aztán a másik gond, hogy nem vesznek nekem normális ruhákat, évek óta ugyanabban a gatyában és pulcsiban járok iskolába télen/nyáron! És nem túlzok, ez így van.

És emiatt az osztályban már rendesen ciki, ha valaki velem barátkozik, mert az osztálytársaim, főleg a lányok, azért közösítették ki régebben az egyik lányt, mert sárga volt a foga. Meg ilyenek. És bár egy fokkal jobb a helyzet, mint régen, akkor ugyanis szemtől szembe megaláztak, füzeteket dobáltak hozzám, hasonlók, most már csak a hátam mögött beszélnek ki, de akkor is bántó, hogy ilyen látványosan rekesztenek ki. Pl. reggelente amikor bemegyek a suliba, mindig megállnak egy nagy körbe a lányok és úgy beszélgetnek, én meg köszönök nekik és vissza se köszönnek, szószerint levegőnek néznek. És még régebben volt, hogy beengedtek a körbe, hogy én is halljam, mit beszélgetnek, mostmár ha oda állok a közelükbe, levegőnek néznek, vagy direkt arrébb mennek és odaáll valaki a helyemre, hogy ne férjek oda.

Aztán egy mai eset: udvariszönet volt, barátnőmmel kimentünk az udvarra, leültünk a padra. Pont ott ültek a padon a lányok, ezért a közelükbe ültem, mire hallom, hogy mondja az egyik csaj: -Jajj, ide ült XY! Erre a volt legjobb barátnőm, akivel tavaly vesztünk össze, tök hangosan válaszolt rá, hogy -Há' zavard má' el! És odanéztek, látták, hogy hallottam, mit mondtak, ezért fogták és odaültek 3 méterrel arrébb.

Utána beszélgettünk infó órán, hogy ki hová szeretne menni továbbtanulni, és mikor engem kérdezett a tanár, hogy én hova akarok majd menni, mondtam az iskolát, és az a város egyik legjobb gimnáziuma, mire mindenki elkezdett röhögni, meg püffögni.

És ez is zavaró, mert régen rossz tanuló voltam, ilyen 3-as körül lehettem, viszont már javítottam, tavaly 7.-ben 4,1-es lett az átlagom, de még így is úgy bánnak velem, mintha rossz tanuló lennék, pedig az osztály legmenőbb csaja alig lett tavaly is vagy 2-es-3-as...

Miért viselkedik velem így mindenki? Pedig én próbáltam kedves lenni az osztálytársaimmal, de egyszerűen kiközösítenek, amikor egy rossz szavam nem volt hozzájuk.

Most mit csináljak? Hogy illeszkedjek be? És a szüleimnek miért nem jó soha semmi amit én csinálok?

14/L