Tényleg ennyit kell nyújtanom majd?

Volt yorkim és naívan beleolvastam yorki-s fórumokba, hátha sikerül havert szerezni a kutyámnak (hogy ne 50 kilós kutyákkal kelljen rohangálni a parkban). Na, ott is voltak kemény sztorik.

Rengetegen a kérdező által leírt szülinapi partit tartottak a kutyának. Gondolhatjátok, hogy mennyire fogta föl a kutya, hogy miről van szó.

Volt torta, amit természetesen a kutya nem is tudott megenni, mert tele volt cukorral, liszttel és egyéb, nem kutyának való dologgal.

Amikor a férjem poénból "megszülinapoztatta" a kutyát (kapott egy lábszárcsontot és egy új labdát, nem becsomagolva, csak a szájába adtuk és egész délután boldogan rágta és kergette őket, illetve elvittük egy maratoni túrára az erdőbe), mi is megkaptuk, hogy szegééény kutya, kimarad valami jóból.

Azóta se fér a fejembe, hogy mit értékelhet egy kutya egy vajkrémes tortán és a lufikon, no meg a ráaggatott ruhákon, kalapon (aminek a gumija tépte is a szőrét, a szemébe csúszott, vágta a bőrét, stb).

Nekem van egy jóval fiatalabb öcsém, aki most lett 8 éves. Ugye én, mint nagy tesó már emlékszem mindenre ami vele kapcsolatos és neki sem volt az első szülinapi bulija valami eget rengető hacacáré (a sajátom sem, de arra ugye nem emlékszem, csak láttam róla fotókat és meg kell mondjam nem nézek ki kiábrándultnak vagy "szegény gyereknek" akit nem ünnepelnek méltóan).

Az első szülinapján volt egy tortája, amit anyu sütött és ehetett belőle, ettől elég boldognak tűnt. Meg kapott pár ajándékot is, amik persze nem mozgatták meg a fantáziáját, a csomagolás annál inkább. Jelen voltak a szülők, nagyszülők és tesók. Ő természetesen már nem is emlékszik rá.

Sőt mondok még "felháborítót". :) A hétvégén volt a 8. szülinapi bulija, amit nálunk a kertben tartottunk (nem a "mekdönciben", mint a többiek) és baromi jól érezte magát az összes barátja. Mi sütöttünk, főztünk nekik, csak egy tortája volt, amit anyu készített, meg egy másik, amit hozott az egyik barátja anyukája (erről nem tudtunk előre). Nem volt menő dekoráció, meg névre szóló szalvéta meg mit tudom én mi, viszont alig lehetett a végén összeterelni a gyerekeket induláshoz. Ping-pongoztak, meg rohangáltak (ahogy ilyen korúaknál ugye szokás), fociztak, szóval remekül feltalálták magukat, mi pedig előtte azon izgultunk, hogy milyen játékokat találjunk ki nekik. A szülők is maradtak és párhuzamosan futott egy "felnőtt zsúr" is. Szóval bevallom, cikisek vagyunk, mert az akkora gyereknek aki már emlékszik a bulijára sem rendeztünk állófogadást a Hiltonban, de valamiért ezek a "szerény igényűek" nagyon is jól érezték magukat és azt kérdezték, hogy mikor lesz ilyen legközelebb.

Szóval én a helyedben magasról tennék mások véleményére, mert úgyis minden évben, minden ünnepkor meg akarnak majd téríteni, gerjeszteni a bűntudatot, hogy ha nem költesz csillagászati összegeket, akkor nem is szereted igazán a gyerekedet. H.lyeség. Ők nem a gyereküknek szerveznek bulit, hanem maguknak.

Ne foglalkozz velük.

Nekem is vannak ilyen ismerőseim,munkatársaim (4 órában visszajöttem már,nemrég volt 1 éves a kicsi),játszóházas mekis medencés szülinap már az 1-2 évesnek is,kisiskoláskorban meg mintha kötelező lenne.

Mi szűk családdal ünnepeltünk,nagyszülők,dédszülők és mi,én sütöttem tortát,kigyólufival diszitettem (a rendes nagytól nekem is fél),kapott ajándékot.Ajándékból a műanyag csomagolás kötötte le,nem a játék...

Melóhelyen kérték mutassak fényképet,majd amikor látták hogy semmi extra felhajtás,se kisesküvőnyi vendég,akkor én is megkaptam hogy de az a gyereknek fontos.

Csend lett amikor megmondtam hogy én nem költöm 2havi fizum ilyenre hogy utána itt nyavalyogjak hogy nincs hóvégéig csak egy tizesem...