Akik úgy gondolják, h a két szituáció egy súlyú azok leírnák, h miért?

Mielőtt rangsorolnék, kérdezek:

a 2) esetben a férfi tudta, hogy az a kinti nő terhes lett, vagy ő is csak utólag tudta meg.

A megcsalás tényének szempontjából mindegy, de a gyerek-kérdésben azért árnyalná a képet.

Első esetben férfi egy évig abban a hitben él, h ővé a gyerek.

második esetben, 1) tudta hogy van egy gyereke kint, de eltitkolta, ergo nem a feleségével nevelteti, 2) csak utólag tudta meg h a a félrekufircnak eredménye is lett.

Illetve ugye biológiai okokból a feleség egy percig nem hihette sajátjának a kinti gyerkőcöt, míg első esetben a férfi egy évig apának hihette magát...

Szóval lehet h abból a szempontból nem hasznos a válaszom, h szerintem nem egy kategória a kettő. Nem is értem...ezek szerint van aki szerint igen?

Szerintem baromira nem egyenlő.

Az első esetben a férfi nagyon megszivja hisz egy évig nevelte a sajátnak hitt gyerekét.Ennyi idő alatt elég szoros kötelék kialakulhat apa és gyerek közt,igy talán nagyobb a csalódás.

Második estben a nő sérül ugyan de teljesen tiszta lappal kezdhet új életet egy másik férfival.

Nem egyenlő, az első sokkal rosszabb mindenkinek - beleértve a gyereket is -, hacsak nem tudnak túllépni rajta, és úgy csinálni, mintha semmi sem derült volna ki. És valljuk be, ez nem könnyű. Hisz itt egy családról derül ki, hogy igazából (vérségi szempontból) nem is egy család. Az apa nevelte, szerette, eltartotta azt a gyereket, kötődik hozzá... Van esély persze, hogy azt mondja, őt nem érdekli, hogy nem övé a gyerek, mert szereti, de ettől függetlenül, ez egy szörnyű dolog.

A második esetben van egy idegen, aki az apának a gyereke, de nem "kontárkodik" bele a családba. (Hacsak nem kell magához vennie bármi miatt, mert az az elsőhöz hasonlóbb esetet eredményez...). Ez sem jó, persze, hogy nem, de szerintem az első sokkal rosszabb.

Kérdező, véletlenül sem egy súlyú a két dolog. Az odáig igaz, hogy mindkét eset hűtlenség, node a második esetnél a nőnek semmi teendője nem volt a dologgal, passzív elviselő (vagy el nem viselő) addig az első esetben a férfival végigcsináltatta a terhesség és a csecsemőkor minden lemondását és áldozathozatalát, kihasználta a férfit a saját és a gyereke érdekében.

Egy súlyú akkor lenne, ha a férfi az első perctől kezdve tudná, hogy a gyerek nem az övé, tehát itt is csak a megcsalás elviselése/el nem viselése maradna a történetben.