A falusi nőknek tényleg "URA" van nem férje?

A párom szülei szabolcsiak, volt szerencsém megismerkedni az egész családdal.

Tény hogy eléggé más a felállás falun mint itt a fővárosban, de szerintem ennyire azért nem szabad általánosítani.

Az én tapasztalatom szerint, azért a férfi az "úr" mert ő a kenyérkereső, zömében a nnek, csak a családdal a háztartással van dolga, esetleg a ház körül.

Az hogy mások a családi szerepek, még nem jelenti azt hogy a nőnek otthon kuss a neve. A nagyszülőknél amugyis inkább érezhető ez a habitus mint a vőlegényem szüleinél, ők egy normális család.

Amugy a fővárosban ugyanugy megtalálod az ilyen beállitottságú embereket, ahol az asszony csak egy robotgép.

Nálunk is voltak súrlódások, amikor összekerültünk, mert én szingli létemre nagy szabadsághoz szoktam, a párom meg vidéki fiu lévén, szerette, ha meleg kaja van otthon este, rend van stb... tehát nem egy házias tipus bár ezt nem bánom.

De ezt eltekintve teljesen egyenrangú partnerként kezel, nekem eg amugy is szükségem van rá hogy 'felnézhessek a kedvesemre'.

Bocsánat ha hosszú lére eresztettem, ez az én tapasztalatom. :)

27L

amiről te beszélsz, az ott van, ahol a férj erősen iszik.

ahol az "úr" a kocsmába megy reggel 6kor és 7re dolgozni, majd a munkából első útja a kocsma, és onnan haza...

Pesttől harminc kilométerre nőttem fel, és sajnos a faluban még mindig elég sok (főleg iskolázatlan) nő hívja a férjét "uramnak". Tökéletes alávetettségben élnek, a férjük (meg persze az anyósuk, ha van) szava dönt mindenről. Ha a férj nem bólint rá, a nő még egy pár cipőt sem vehet a gyereknek, akár a saját fizetéséből! Sokuk férje nem is dolgozik, otthon henyél, míg a nő munkába jár, és eltartja őt és a gyereke(ke)t is. Mégis a férfi az úr.

Sajnos nem egy ilyet ismerek, és tényleg nagyon szomorú, hogy még mindig itt járunk.

Az egyik ilyen nő éppen anyám barátnője. Egy éve férjhez mentem, karácsonykor hazamentünk látogatóba. Akkor futottam össze anyám említett barátnőjével, aki rögtön "na, és hogy van az urad?"-kérdéssel fogadott. Én meg kerek perec kijelentettem, hogy köszönöm, jól érzem magam. Nézett nagyokat... Mire megmondtam, hogy én a magam ura vagyok, nincs uram, csak férjem.

Erre másnap a faluban már ment a pletyka, hogy milyen pökhendi vagyok, és furcsa, hogy a férjem képes volt elvenni egy ilyen rátarti nőt.

Szóval nem csak békés megyei sajátosság ez (anyám családja békési, az ő falujukban is ugyanez van, mint nálunk, Pest megyében).

mi is falun lakunk. amit leírtál az nagyon ritka, csakis akkor van ilyen ha a férj alkoholista.

amúgy nálunk anyum hordja a nadrágot, az ő szava a döntő mindenben :D

Vannak mai napig olyan helyek/családok, ahogy a szó szoros értelmében a férfi az úr a háznál, az ő engedélye nélkül semmi nincs. De ez nem azt jelenti, hogy mindenhol, ahol a nő "az uram"-ként emlegeti a férjét, ez így lenne. Sokaknál ez inkább csak berögzült kifejezés. Tini koromban a mi társaságunkban poénból emlegettük így a pasinkat, a pasik meg a barátnőiket úgy, hogy az asszony. Persze ez nálunk csak vicc volt.

Különben érdekes, mamám volt olyan, hogy szerinte papámnak azért külön tisztelet járt, mert ő volt az "úr" a háznál, mivel ő kereste a kenyeret, pedig mamám is dolgozott világ életében. De papámat ne úgy képzelje senki, hogy valami zsarnokoskodó kiskirály lett volna, a világ legbékésebb embere volt (amíg élt szegény), a legnagyobb tiszteletet adta meg mindenkinek, családon belül és azon kívül is.