Nagyon nagy hibát követtem el. Mit tegyek, hogy az egész családom megbocsájtsa?

A kérdésed és a kommentjeid alapján anyukádnak nincs min csodálkozni, tipikus eset vagy. Sajnos egyre több az ilyen típusú fiatal, tisztelet a kivételnek. Előbb kellene némi értelem, csak utána tudnál változni.

37 éves anyuka, aki hasonló tinédzserek közt dolgozik.

"pfff. sok negatív kommentelő.. "

Mégis mit vártál?

Különben meg nem tudom, mire vársz, 17 éves vagy, arra van eszed, hogy megtaláld azokat a helyeket, ahol piával/ciggivel kiszolgálnak, és hogy ezeket eltitkold a szüleid elől, de azt nem tudod, hogy mit tegyél azért, hogy megbocsássanak? Logikus...

17 évesen pont ilyen voltam. Jobb ilyenkor kiélni magad, mint 12 évesen vagy ha eltolódik 25 éves korodra. 25 évesen nem próbálgatni kell magad, addigra már kell legyen egy képed a világról, hogy mit szeretnél, mi érdekel, milyen egy igazi párkapcsolat.

16-17évesen ittam, cigiztem, nem feküdtem le fűvel fával, tartós kapcsolatom volt. Akkor bizony átvertek 2és fél évig egy kapcsolatban, amiből nagyon sokat tanultam, jobb volt akkor rájönni, mint 30 évesen.

Anyukádat biztos hirtelen érte a dolog, majd megbékél szerintem. egy szülőnek te mindig a gyereke leszel, mindig gyerek leszel, nehéz szembesülni vele, hogy felnőttél.

22-es: a kiskorúakat piával kiszolgáló helyek megtalálásához teljesen másfajta érzék szükséges, mint az emberi viszonyokhoz, ezt te is tudod, szóval egyáltalán nem furcsa, hogy "arra van esze" erre meg nincs. nem ismerjük a szüleit.. lehet, hogy csak simán új még az anyjának, hogy a pici kislányának hirtelen szexuális élete van, és bulizni jár, de lehet hogy tényleg nehéz esetek a szülei, ezt nem tudhatjuk.

A kérdezőnek én is csak azt tudom mondani, szerintem is elé kéne állni, hogy "Igen anyu, tudom hogy ez most sok neked így hirtelen, de igen, lefeküdtem valakivel, ne félj, védekeztünk, és jó élmény volt, nem estem pofára, semmi baj. 17 évesen ez nem kirívó eset. És igen, ittam, de mértékkel, és cigiztem, de nem annyira jó, hogy rászokjak. És bocsánat, hogy eltitkoltam, féltem, hogy mellbevágó lesz neked mindez egyszerre". Na ezt így szó szerint.

Tanulj meg helyesen írni. Aztán pedig tanuld meg azt, hogy nem felelhetsz meg mindenkinek.

Ha úgy érzed, hogy hibáztál, kérj bocsánatot egyszer, és ennyi. Aki megbocsát, az megbocsát, aki nem, az úgy marad. Nem a te dolgod a többi. (De a bocsántkérés őszonte és mélyből fakadó legyen, valamit az utána jövő változtatás magadon - különben az sem ér semmit!)