Normális a nővérem? Én a helyébe nem lennék ilyen büszke, hogy még majdnem 30 évesen is rajtunk élősködik (Már bocs a kifejezésért)

Ez egy tegnapi eset volt:

Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami szenyát, de ahogy beléptem oda, a nővérem, aki épp mosogatott, odaszólt nekem, hogy -Na mivan, megint jöttél zabálni? Már így is elég nagy a segged!

És ezt mindig eljátssza, amikor a konyhában vagyok.

És azt hozzátenném, hogy 162 cm és 45 kg vagyok, és szerintem ilyen súllyal még ha próbálkoznék se lennék kövér de mindegy..

Aztán amikor megcsináltam a szendvicsemet, leültem az asztalhoz enni, mire ordibált nekem, hogy hozzam le az emeletről az ő koszos tányérjait, én meg mondtam, hogy most eszek. Mire ott üvöltözött nekem, hogy -Mindjárt odamegyek, te nyomorult tacskógyerek és szétszedem azt a hülye pofádat!! Én meg nem szóltam hozzá, mert aki így beszél velem, az örülhet, ha a lábamat egyszer beletörlöm...

És odajött hozzám ordibálni, meg köpködni, majd megszorongatta a karomat...

(Amúgy már régebben írtam ki nővéremről egy kérdést, de kitöröltem, mert már régi volt és nem találtam)

Amúgy róla annyit, hogy 27 évesen még mindig nálunk él, igaz, dolgozik, de ahogy hazajön, mereszti a seggét a gép előtt, van egy 5 éves kislánya, akit nagyívből le se sz@r és amikor a szüleimnek szóltam, hogy miket csinál, mindig őt védték.

És amúgy elhordja az én ruháimat, mert fogyott 15 kg-ot, de még így is asszem 65 kg, 155 cm és amúgy egész életemben így bánt velem...

Szerintetek normális? Mit tegyek, ha a szüleim neki adnak igazat, még olyanokban is, amikor ő a hibás?

15l