MIért jó anyámnak, hogy csak engem utál?

Négyen vagyunk testvérek, de nekem más az apám. A testvéreim sokkalta fiatalabbak nálam, és mindig kivételeznek velük. Ha kérnek valamit, rögtön megkapják, ha betegek, rögtön rohannak a dokihoz, ha nem csinálnak semmit, nincsenek letolva. Ezzel szemben nekem mindent meg kéne csinálnom, még anyám feladatait is. Mióta a nevelőapámmal él anyám, azóta én mindig hibás vagyok mindenért, mindig rossz vagyok. Anyám egyébként itthon van, nem dolgozik, és itthon sem csinál semmit, alszik, tévézik, ellézeng. Néha vasal picit, meg elmosogat, meg vasárnap főz. A házunk rendetlen, szinte csak az én szobámban van rend, sehol máshol. Mivel ő nem csinál semmit, tőlem várná el, hogy minden házimunkát elvégezzek a suli mellett, és azzal érvel, hogy amikor fiatal volt, akkor is ő csinált mindent. MIután közöltem vele, hogy amíg ő nem látja el a feladatát, addig nekem ne mondjon semmit, kitagadott. Közölte, hogy akkor ezentúl én főzzek magamra, én vegyek reggelit, vadsorát magamnak, mosóport, mosószert, és mossak magamra, egyszóval lássam el magam. Nincs munkám, diákmunkát sem találok, amit egy-két órán át csinálhatnék, és a havi bevételem a gyerektartás, amit apámtól kapok (20.000 forint). Mit tehetnék? Van barátom, aki azt mondta, bármikor mehetek hozzá, de attól tartok, fiatal vagyok még ahhoz, hogy összeköltözzünk, félek, hogy megromlana a kapcsolatunk.

Elnézést a litániáért. Mit tehetnék?