Segítség, anyukámat szeretném, ha megértené, miért teszem most, amit teszek, de most, hogy már elérkezett a tettek ideje is, képtelen elfogadni, mit tegyek, hogy ne önmaga elleni támadásnak és cserbenhagyásnak fogja fel? Mikor fog megenyhülni?

Apám sajnos anyut és engem is lenéz, semmibe vesz mindkettőnket, neki öcsém, a fiú gyerek a mindene. Én nem bírom tovább elviselni, amit anyuval és velem tesz, anyut már bezavarta egyszer elmegyógyintézetbe, én nem akarok oda kerülni, de engem is próbált kikészíteni, már határra jutottam, nem akarom, hogy én is oda kerüljek. Szeretném, ha anyut is tudnám segíteni, de ez csak úgy megy, ha nyugodt légkörben élek legalább én, hogy be tudjam fejezni a tanulmányaimat idegi bántalmazás nélkül (sokszor már akadályozott), hogy úgy tudjak dolgozni, hogy az apámtól elszenvedett stressz ne hasson ki a munkámra (sokszor már hátráltatott). Most meglett az albérlet, megoldom akkor is, ha nélkülöznöm kell egy ideig, de anyu most úgy érzi, cserben hagytam, ő nem mer lépni, ő jobban fél apámtól. Nem megyek messze, csak néhány utcával arrébb. Nem azért megyek, hogy anyut cserbenhagyom, de ő most megsértődött, és közölte, hogy "nincs lánya". Írjam meg egy levélben? Vagy mit csináljak? Nem az életéből tűnök el szó nélkül, csak menekülök apám elől, aki az orvosomat is hívogatta, és azért váltok háziorvost is, hogy apám ne kényszerítsen egy orvost se arra, akit ismer, hogy szegje meg az orvosi titoktartást, mert apámtól ez kitelik.