Ezt most mire véljem? Tök fura volt. Mással is szokott ilyen ciki dolgokról beszélni az apja?

Hallott valamit valakitől, és eszébe jutott, hogy van egy lánya.

Szia! Én szokta ilyenekről beszélni a lányommal és el is mond mindent. No de azt is tudom, hogy mikor- milyen lelki vagy egyéb gondjai vannak....

Szerintem semmiképpen se árts magadnak!!!

Vannak szülők, gyakrabban apák, akik nehezen tudnak mit kezdeni kisebb korukban a gyerekekkel. Van olyan, aki csak serdülőkor végén kezd tudni kommunikálni velük. Ettől nem rossz emberek, csak bénáznak. Talán ő is ilyen, de esetleg megkérdezhetnéd őt is a dologról. ;)

Nagy valószínűséggel 7. válaszolónál a pont. Ott van rögtön az, hogy a lányok, nők hamarabb kibeszélik magukból az érzéseiket, történéseket, gondokat, míg a pasik nem. Az apának túlnyomó többségben a fiúgyermek az idális, a lánnyal kevesebb eredendően közös téma akad. Egyik dlikvens ógyesebb ebben és rááll a lánya világára, másik kevésbé tud, de valóban nem rossz apa vagy rossz ember ettől. Ami fontos: a felsoroltakat, anyajegy, önképzavar, vagdosás: egyáltalán mondtad neki? Nyilván nem egy laza, köznapi táma egyik sem, de nekem van egy olyasfajta gondolatom, hogy te inkább elvártad, hogy meglássa ezeket, miközben te még titkoltad is, ezerrel.. Na most akkor hogy is voltak ezek? Ettől függetlenül egy szemfüles szülő jóeséllyel kiszúrja ezeket, de 1) nem mindegyik szemfüles, 2) ne állítsuk lehetetlen feladatok elé őket. Te a szüleid számlájára írod 100%-ban, hogy nem közeli a kapcsolat, nem érdekled őket. Ez - akárki akármit is mond, akárhonnan közelíti meg - ez egy okozat. Ki tudja azt, hogy mitől lett ilyen? Talán elbeszéltek egymás mellett, talán fáradtak, talán te magad teremtetted meg ezt a mértékű távolságot - noha nem biztos, hogy direkt vagy nem ez volt a célod vele. Szóval ahelyett, hogy oktalan együttérzést - és talán kollektív fújást rájuk - vársz tőlünk, ezekről beszélj. Apád próbálkozik, nyit feléd, ezt értékeld. Nem biztos, hogy úgy, ahogy te azt elképzeled vagy elvárod, de vedd figyelembe, hogy egy felnőttet sok inger éri nap, mint nap, a nagybetűs élet sokkal kevesebb biztonságot nyújt, mint egy "szélvédett" suli, még ha ezt másként is érzed most. Lehet egymáshoz alakulni, ehhez csupán kommunikálni kell, amiben bizony - már ha akarsz valamit, valami érdemi változást . te is aktív résztvevő leszel. Felteszem nem is ismeritek egyműst eléggé. Senki nem tiltja meg, hogy ezen változtassatok. Gondolom jó lenne, van kedved hozzá, mert azért csak panaszként jelentkezett, hogy nem látnak téged, nem érdekled őket. Lehet, csak máshogy szeretnek, mint ahogy neked arra igényed lenne. Ezt is, szintén csak mondani kellene, megbeszélni.. Nem úszható ez meg, s addig semmi sirámra nincs okod, sem jogos, amíg ezt meg nem léped. Ha kezdeményezőként, hát akkor kezdeményezőként. Ja, a kommunikáció fontosságát említettem már? Ezek vannak.

*jogod