Miért vagyok ilyen érzéketlen? Baj van velem?

Szerintem ez nem baj. Sokan vagyunk így. Nekem is vannak problémáim, de én sem nyaggatok vele másokat, ahogy engem sem érdekel más problémája, elég a sajátom. Nem szeretem az energiavámpírokat sem, pl. szintén a játszótéren, akik jönnek az anyagi gondokkal, azzal, hogy zöldet kakil a gyerek, meg hogy lapos a kapcsolata a férjével. Na és? Ez nem az ő dolga? Miért kell nekem ezt hallgatnom? Semmi pozitív gondolata nincs az embereknek, a legtöbben csak panaszkodnak. Én próbálom élvezni az életet, a problémáimra pedig megoldást keresek, nem csak kesergek miattuk, ezért én sem értem, hogy más miért nem tesz így, és miért mindennek csak a rossz oldalát látja. És miért könnyebb arról panaszkodni, hogy fél, hogy el fognak válni, mint mondjuk főzni egy vacsorát és egy pohár borral hazavárni a férjét (ez persze egy szélsőséges példa, tudom, hogy nem ennyiből áll egy kapcsolat megoldás, csak most hirtelen ez a leegyszerűsített verzió jutott eszembe).

Hidd el, így jobb. Volt már, hogy megsajnáltam embereket és segítettem is. Nem, hogy apránként vissza adták volna, még köszönni sem köszönnek. Tudom, azóta sem állnak fényesen, de a minimum azért az lenne, "tudom, hogy, de még kakiba vagyunk. Tudsz még várni." Szóval így pont jól vagyol, mások gondjaival szemben.