A feleségem nagyon el van keseredve hogyan segíthetnék neki? Már élni sem akar.
válasza:Én vagyok, akinek írtad a hozzászólást.
Hogy mi a depresszió legalja?
Öngyilkosság, vagy ne adja Isten akár egy bekattanásban elkövetett gyilkossági kísérlet, amikor mondjuk annyira lent vagy, hogy mindenért robbansz, mondjuk a férjeddel szemben, és egy vita hevében rátámadsz késsel.
Neked jó férjed van, nem rátok értem, de ez előfordul.
A depresszió nagyon súlyos betegség, és NEM mindenki depressziós, aki rosszkedvű, vagy enervált.
Te depressziós vagy, ezt szinte biztosra mondom, mert én is voltam, és ez a földi pokol.
Aki nem volt benne, az nem tudja, ez nem rosszkedv, nem is szomorúság, ilyenkor szó szerint fáj az ember lelke, fáj az élet, fáj a tested is, a gyomrod, a hátad, a végtagjaid, tömény fájdalom minden nap minden órája, mert aludni sem tudsz.
Ez egy pokol, nem kívánom senkinek.
Nem használ itt semmi kikapcsolódás, mert ez a lelki fájdalom benned van, viszed magaddal.
Nézd, én nem vagyok orvos, de azt gondolom, hogy a depresszió tényleg megváltoztat valamit az agyban, valamilyen egyensúlyt, az idegeid kikészülnek, önjáró lesz az egész: GYÓGYSZER kell rá!
Mint a lázra, vagy a fertőzésre.
A gyógyszert ellenzők valószínűleg még nem voltak depressziósok.
Nincs itt semmiféle ördög, és nem is az élet tesztel téged, felborult a szervezetedben valami, helyre kell rakni.
Ilyen súlyos állapotban nem fog használni a pszichoterápia.
Kiegészítésnek jó, de neked ORVOS kell!
A baromságokról nem is beszélek, mint ezoterikus módszerek, hipnózis, előző élet terápia, sors-analízis, és így tovább...
Tudom, hogy ilyenkor belekapaszkodnánk mindenbe, de ezek csak még mélyebbre taszítanak.
Ja, és amúgy, ha nagyon mélyen depressziós vagy, akkor a gyógyulás már nem "fejben dől el", ez nem igaz, ne vádold még ezzel is magad!
A legrosszabb, amit egy depressziósnak mondani lehet, az az, hogy "Akarj meggyógyulni, szedd össze magad, rajtad múlik!"
Nem igaz!!!!!
A depressziós akar gyógyulni, de nem tud, mert nincs ereje.
Nem tudja, aki nem volt benne!
Orvos kell Neked, és sürgősen.
Voltam orvosnál, már szedem is rá a gyógyszert. De azt mondják, hogy a gyógyszerszedés elején súlyosbodhatnak a tünetek. Egyébként asszem talán nem annyira súlyos, mint mondjuk nálad volt. Érzem, hogy súlyos, de talán annyira nem, de nálam pánikbetegséggel társul.
Nekem is fáj a lelkem, sokszor mindenem, de aztán jönnek jobb órák, és akkor jobb. Azért tudok még nevetni. Pl. a kisfiam ha rám mosolyog, nincs az az atyaúristen fájdalom, hogy ne tudnék rajta röhögni. Úgyhogy ezért mondom, hogy ez talán még messze van a legaljától. És hátha a gyógyszer (Rexetin) segíteni fog, és kihúz.
Régebben is voltam depressziós, az első gyermekem után is, nem volt súlyos akkor sem, és évekig szedtem ezt a Rexetint. Úgymond teljesen tünetmentes lettem tőle, szóval jó volt, használt. Azért reménykedem most is benne, hogy használni fog. Bár még csak pár napja szedem, úgyhogy most még nem nagyon érzek semmi változást.
Amúgy ezt az erőtlenséget én is érzem. A napjaim egyes szakaszaiban olyan erőtlen vagyok, olyan labilis, aztán ez elmúlik, és utána jól vagyok. Próbálok mostanában sokat pihenni napközben is. Aztán tegnap kimentem az erdőbe, van a közelünkben egy erdős rész. A fiam aludt a babakocsiban, és én addig relaxálni próbáltam. Letettem a kabátomat a nedves avarra és ráfeküdtem (tök hülyének nézett volna, aki arra jár), de olyan jól esett, és nem jött arra senki. Nem is volt hideg. És néztem a kopasz ágakat, az eget, és imádkoztam, hogy "Istenem, adj erőt, hogy tovább tudjak menni, hogy fel tudjam nevelni a gyerekeimet, és élni akarjak." Arra jöttem rá, ha ránézek egy levélre, vagy egy darab mohára, az ember gondolatai úgy megindulnak, és talán erre mondhatom, hogy kicsit feltöltődtem. Ez a baj: a fiam most 5 hónapos, és 5 hónapja érzem, hogy csak merülök, merülök, és semmi nincs, ahonnan feltöltődhetnék.
Aztán meg olyan hülye gondolatok is jutnak az eszembe, hogy az nem igaz. Ugyanekkor, ahogy néztem az eget, és feküdtem a kabátomon, eszembe jutott olyan, hogy ha most itt meghalnék, egy csomó idő eltelne, mire megtalálnának. És a kisfiam itt sírna a babakocsiban, és vajon valaki meghallaná? Vagy mikor hallaná meg? Mert nem voltunk azért annyira messze a lakóházaktól (talán 100-200 méterre). De ilyen hülyeségekre gondolok. Szörnyű!!! Aztán meg az is eszembe jutott, hogy ha abból indulok ki, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Ha én elképzelem, hogy most itt meghalok, akkor az meg is tud valósulni? Ugye nem? Pl. elképzelem, hogy most nem kapok levegőt, és megfulladok, akkor az ember képes ilyenre? Ugye nem? És miért jutnak ilyen hülyeségek az eszembe??? Ez őrület. Aztán persze tudatosan másra tereltem a gondolataimat, dehát akkor is...
válasza:Amit a 76%-os írt, az netto baromság. Felejtsd el, mielőtt nagyon beleélnéd magad.
Depresszió kétfelé ágazódik: fiizkai (fogyatékosok, ebbe beletartoznak az elmebetegek is) és a lelki. (Szokták emlegetni az elsőnél is a lelket, de könyörgöm, ha nem ép az elme, a lélek sem lehet az).
Szóval te a kettesben vagy. Hogy lehet ebből kimászni? Ha a férjed is változtat és te is változtatsz. A férjed legyen picit többet otthon (rossz duma, hogy értetek csinálja és egész nap nincs otthon. Akkor mit is csinál értetek? Címletekben lévő apuka csak.)
A gyerekek nem járnak oviba/böclsibe? Ott is lehet haverkodni más anyukákkal. Vagy ha beadod a gyerekeket, akkor men jel sportolni/vásárolni/vagy csak nézelődni a boltokban. Nem kell minden nap otthon takarítani, ha a gyerekek a fél napot egy intézményben töltik.
A legfontosabb. Nem kell gyógyszer. Tudom divat lett antidepresszánsokat szedni, ráadásul a gyógyszeripar is enől él. De ez csak az egyes típúsuaknak kell, nagyon nagyon ritkán kell a kettes csoportnál. De te vagy ebben a ritka kivételekben.
Szóval életmódbeli változás kell, semmi más. Sőt! Lehet a mutterral is beszélni. Odamész, szövegelsz neki valamit, kikéred a véleményét, ha terel, lenéz, akkor egyenesen a képébe belevágod, hogy beszéljen felnőtt a felnőttel veled. Oktasd ki a mamit, nem árt neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!