Szerintetek normális ha a párom, ilyen sok időt tölt (ött) a volt barátnőjével, és annak gyerekeivel is?

Jól érzed, itt bizony még nem szakadtak el a szálak a régi párjával. Valami mindig visszahúzza oda. És ez nemcsak a fiúk miatt van, hiszen rendszeresen visszajár vacsorázni is. Vagyis azután is ott marad, hogy az indokolható lenne a fiúk iránti szeretetével.

Ideje lenne leülni a pároddal, és elbeszélgetni vele, mert itt valami nem tiszta. Talán még saját maga se tudja világosan, hogy mit akar. Téged-e, vagy vissza a régit. Jó lenne tisztába tenni a dolgokat, mielőtt még nagyon beleélnéd magad, hogy te vagy számára az igazi. Kívülállóként úgy látom, hogy vissza fog menni a régi párjához, csak idő kérdése. Nem tehetsz semmit, csak próbálj meg felkészülni lelkileg a szakításra. Bárcsak tévednék!

"Azzal nyugtatom magam, hogy ha valamit akarna a nőtől, akkor titkolná előttem, hogy együtt vannak, nem dörgölné az orrom alá."

Most ezt nem azért mondom, de egyik barátom így csalja agyba főbe a csaját, hogy nagyon nyíltan jár össze nő nemű ismerőseivel, meg mennek át hozzájuk míg a csaja dolgozik, az meg úgy van vele, hogy á biztos titkolózna meg ilyenek, így tuti semmi rosszat nem csinál. Még el is meséli kik voltak nála aznap, meg ilyenek. Szóval ez semmit nem jelent.

Egyébként az én párom volt nőjének is vannak gyerekei, 3, valami 5-6 éves forma a legkisebb, 15 a legnagyobb, és mesélte, hogy nagyon jóban volt a fiúkkal meg stb. de mióta nincsenek együtt egyáltalán nem tartják a kapcsolatot.

Szerintem sem kell a legrosszabbra gondolni, de beszélj vele az érzéseidről.

Bátyámnak is van mostohagyereke. 3 éves volt a kisfiú mikor összejött a volt sógornőmmel, 12 mikor szakítottak. Mellette született még egy kislányuk. Sokszor hozza el együtt a két gyereket, nálunk ez természetes, a szüleimnek is. Jóban van a volt feleségével is, mindent megbeszélnek a gyerekek körül. A fiú ép kamaszkora közepén van, a vér szerinti apa külföldön él, így a bátyámra hárulnak az apai szerepek. Nem kötelező, de 9 évig volt a gyerek apja, szereti. Arról nem is beszélve, hogy a fiú is apjaként tekint rá, illetve családként ránk. Ha nem lenne a kicsi, a közös szerintem akkor sem szakította volna meg a kapcsolatot a gyerekkel. A vér a legkevesebb ami összeköt egy szülőt a gyerekkel. Szerintem.

Lepontoztok, ha másfelől közelíteném meg a kérdést??

Adott egy 5 éves "kapcsolat", ahol érzelmi és lelki töltete is van a dolognak, hiszen apaként néz fel rá a két kisfiú.

Te belecsöppentél ebbe néhány hete.

Választhatsz, hogy elfogadod-e ezt az adott helyzetet, vagy sem.

A két gyerekben óriási törést okozna, ha azt szeretnéd, hogy felejtse el őket most hirtelen temiattad.

Ha engem állítanál választás elé, akkor nem volna kérdéses, hogy kit választanék...

Tudod, lehet, hogy nagyon keményen fog hangzani amit mondok, de igaz lesz:

Nem mindegy, hogy valaki unalmába, vagy hangulatába megy valakikhez, és lök neki pár ezer Ft-ot, vagy a hét 7 napján ott van jóban rosszban melletted fogva a te kezed-nem talonban tartva.