Hogyan segítsek a családomnak, hogy közben ne hagyjam magam tönkretenni általuk?

Dolgozom, jó a fizetésem, mégsem tudom megkezdeni a saját, önálló életemet, mert a szüleimet és az öcsémet kell eltartanom... Évek óta. Apám mérnök, volt egy jól menő vállalkozása évekig, akkor jól ment minden anyagilag. Anyám egy gyerek, aki már nem is fog felnőni. Aanyagi biztonságban éltek, semmire nem volt gondjuk, anyám helyett a nagymamám megoldotta a problémáit, nevelte a gyerekeit, nekik csak az volt a dolguk, hogy szórakozzanak és elverjék a pénzüket. Aztán a nagymamám meghalt sajnos, évekkel később pedig apám vállalkozása is becsődölt. Ami belőle azt váltotta ki, hogy magába fordult és nem csinál semmi mást, nem próbál munkát keresni, csak ül, netezik és telebagózza a lakást (senki nem dohányzik rajta kívül, sőt mindenki rosszul van a füsttől). Anyám nem szokott hozzá a problémákhoz, ezért mindent hárítani akar - leginkább rám. Amit meg tud oldani a csekély fizetéséből, azt megoldja, a lakáshitelre és egy kisebb bevásárlásra elmegy a fizetése, tehát a számlákat, a többi esetleges bevásárlást mind nekem kell fizetnem. Az öcsémet úgy nevelték, hogy neki mindent szabad, nem kell semmit csinálnia, mert mindenki azért van, hogy az ő szükségleteit fedezze anyagilag, lelkileg, mindenhogy. Apám pedig ha egy kis pénzhez jut, cigire költi... Hadd fulladjon meg mindenki körülötte... Én segítettem őket, szó nélkül eddig, bár eddig is túl sokat tettem. Anyámnak szívesen segítek, hiszen ő megteszi, amit tud... Bár ő is hibás a jelenlegi helyzetért, mert képtelen takarékoskodni, ha van pénze, utolsó fillérig elkölti hülyeségekre. Ráadásul minden keserűségét rajtam tölti ki. Apámon nem lehet, mert rá nem lehet számítani, az öcsém pedig mindig a kedvenc gyereke volt, sose bántaná. Apám és az öcsém igazi született naplopó élősködők... Elegem van belőle, hogy rajtam élősködnek. Az a baj, hogy anyám foggal körömmel ragaszkodik hozzájuk. Tehát nem tudom megtenni, hogy neki segítek, a többieket pedig a sorsára hagyom. Így viszont én tönkremegyek... Lelkileg, anyagilag, mindenhogy. Mert anyámtól nem kapok köszönetet, csak követelőzést és azt, hogy minden dühét, kétségbeesését rám zúdítja. Vannak normális időszakai, amikor normális és tisztában van vele, hogy mennyit teszek érte, és hálás... Csak mostanában ez egyre ritkább...Ti mit tennétek a helyemben?