Nem tudom őket a családomnak tekinteni. Nagy baj?

Ez a kamaszkor,ilyenkor az ember a saját szüleit is gyűlöli,nemhogy idegeneket.Ennyi idősen én is alig vártam,hogy elmenjek otthonról,most meg,hogy eljöttem,alig várom,hogy néha hazanézzek.

Nagyon nehéz lehet neked,hogy sok családnál voltál,sokféle fazonhoz,szokáshoz,életvitelhez kellett alkalmazkodnod.De nem az a megoldás,hogy utáld őket meg utcán tekeregj.

Egy év alatt nem találtál bennük semmi olyat,ami szimpatikus lenne?Amiért tudnád őket szeretni?

Meg kéne próbálnod ismerkedni jobban velük,több időt tölteni otthon.Gondolj arra,kaptál egy lehetőséget,hogy elindulj az életben.Segítenének neked meg támogatnának,de te nem hagyod,elzárkózol előlük.Ha nagykorú leszek elköltözök....ja persze mindenki így van ezzel,de gondold meg,nem lenne jó,ha néha lenne hová hazamenni tanácsért,amikor szar helyzetben vagy,vagy egy sütiért,egy sörözős beszélgetésért?Az utcás haverok most lehet,hogy haverok,de 10 év múlva is azok lesznek,ha úgy alakul,hogy szükséged lesz támogatásra?

Az alapján,amit írsz és ahogyan írsz,nem tűnsz hülyegyereknek.Kár lenne érted,ha elvesznél az "utcán"

Szerintem akkor is ilyen lennél, ha a saját családodban nevelkednél. Kamasz vagy, és a kamaszok néha furik. :)

Én mégis azt mondom, hogy próbálj meg nekik esélyt adni. Nem kell segget nyalni, nem kell jópofizni, csak ne bántsd őket, és viseld el, ha valamit akarnak veled csinálni. (programra gondolok, nem erotikus tartalmú csúnyaságokra:D)

Csak egy esély. Ennyit mindenki megérdemel.

24/n

Lehet hogyha az igazi szüleivel élne akkor is hasonló lenne, de nem lenne szabad ilyennek lenni egy kamasznak sem. Szerintem az tett be neki, hogy az apja is elhagyta.

Nem tudsz semmit csinálni, csak alkalmazkodni. Örülnöd kellene, hogy befogadtak és foglalkoznak veled, nem pedig rossz körülmények között élsz mint sajnos sok gyerek. Gondolj bele, sok gyerek bármit megadna, hogy családja legyen, te pedig inkább kerülöd a szeretetet és a kedvességet, most őszintén, neked jobb az utcán csavarogni, mint otthon lenni olyan emberekkel akik szeretnek? Én sem bízok sok emberben de szerintem a legtöbben megérdemelnek egy esélyt, főleg ha normálisan állnak hozzád. Ezt a szíved mélyén te is tudod, te nem ilyennek születtél, felesleges lenne elrontani az életedet. Azért lettél ilyen, mert túl sok időt töltöttél az utcán és az utcai haverjaiddal, akikre nem igazán számíthatsz a bajban, de a szüleidre igen! Gondolj arra, hogy szerinted anyukád mit szól hozzá, hogy ilyen vagy? Vele is így viselkednél?

Én írtam,hogy rossz lehet neked,hogy ilyen sok helyen megfordultál már,de közben átgondoltam és másra jutottam.Te nagyon szerencsés vagy,mert beleláthattál egy rakás család életébe.Ezzel olyan tapasztalatokat szereztél,olyan információk birtokába juthattál,amilyeneket mi sose láttunk,hallottunk.Hatalmasat profitálhatsz ebből az életben,ha már a saját utadat járod.Emlékezni fogsz,mi hogy működött ebben a családban,hogy csinálták ott,min veszekedtek amott.Neked egy rakás kérdésre problémára ingyen válaszod van,mintád,hogy ne kövess el hibákat.Ez nagyon jó!:)

De ennek még nem jött el az ideje.Tudom,hogy szeretnél önállósodni,de 15 évesen még nem kell felnőttnek lenned,ez az a kor,amikor még bőven hagyatkozhatsz,hagyatkoznod kell másokra.

Képzeld el,nekik is milyen rossz lehet,hogy mindig szomorú vagy morgós vagy ,ők hiába igyekeznek,látják rajtad,hogy a pokolba kívánod őket.Próbáld meg beleképzelni magad egyenként az ő helyzetükbe.Pl. mit érezhet az anyuka,amikor hülyeséget csinálsz?Mit érezhetnek a gyerekek,amikor szeretnének veled lenni kicsit,te meg otthagyod őket?

Szeretnél egyedül lenni,hagyjanak kicsit békén,ez érhető.De úgy éred el,hogy hülyeséget csinálsz.Ezzel ellentmondasz saját magadnak,ha hülyeséget csinálsz,csak még jobban felhívod magadra a figyelmüket.Ha szeretnél kicsit elvonulni,akkor mondd meg nekik,ez nem bunkóság,(persze normális stílusba)mindenkinek kell kis magány.

"Ha nagykorú leszek elköltözök. Addig van valami megoldás?"

Van.Tanulj,sportolj,még legyél csak kamasz.Legyen célod.Ne az utcán töltsd már a délutánt olyanokkal,akikkel meglehet most jobban érzed magad,de hosszútávon nem szolgálják sem az érzelmi sem az értelmi fejlődésedet.Amikor gyűlöltem otthon lenni (szintén ennyi idősen,unott,kihalt,poshadt kisváros a legfejletlenebb régióban,agresszív,alkoholista nevelőapa,lelki,fizikai terror,rettegés,anyagi gondok,sulis csesztetések,megverések...stb....)mindig arra gondoltam,hogy addig fogok tanulni és felküzdeni magam,míg úgy nem élhetek,ahogy akarok.Most itt vagyok Mo. egyik legtutibb városában,legjobb egyetemén.lassan,de biztosan beérik a gyümölcs.

Nem kell feladni,nem kell hülyeségeket csinálni,bízd magad rájuk.Szerintem szeretnek.

örülj neki hogy legalább szeretnek. engem a saját apám csesztet mindenért ami a világon van. 2 éve külföldön élek, hazajöttem hozzá 1 hétre de már nem bírja, ma este is veszekedett hogy mikorra értem haza (este 10 és 26 éves vagyok) miért nem főztem, miért nem kapáltam a kertben stb.

káromkodik kiabál, mindenben van valami hiba, olyat én még nem csináltam ami megfelelt neki, igazából ebben nőttem fel hogy egy értéktelen sz.r vagyok aki semmire nem jó és semmit nem csinál. és még lány is vagyok ráadásul, általában a lányokkal az apukák kedvesebbek - na nem velem. ugy rám tud veszekedni hogy a joghurtos dobozt a saját szobámban az asztalon merészeltem hagyni fél napra, hogy el se hinnéd.

szóval én nagyon örülnék ha kedvesen hívnának itthon hogy csináljunk valamit vagy menjünk valahova. engem dolgozni szoktak hivni kizárólag.

az meg hogy nem bírod a kedvességet azért van mert nem vagy hozzá szokva és irritál, furcsán érzed magad tőle. nálam ugyanez volt, ilyen apa mellett nem sok kedvességet láttam, én is inkább irritálónak találtam, zavart. próbálj ellene küzdeni, sajnos nálad van a hiba ebben de nem tehetsz róla, viszont ne keményítsd meg a szíved mert később sok bajod lehet belőle.