Szerintetek meddig illik a gyereknek "otthon maradni"? Melyik az a kor, amikor optimális kiszállni a családi fészekből?

Én 33 évesen tettem szert saját lakásra és ez nem is tőlem függött hanem a bátyámtól. Albérletre esélyem se volt, sosem kerestem ennyit.

Elég baj egyébként az ilyen meddig illik gondolkodásmód. 100 éve 4 generáció élt együtt és akkor nem kellett könyörögni a nagymaminak, hogy jaj segítsen már a gyereknevelésbe mert nem tudok elmenni bevásárolni és ehhez hasonlók. A mai nagy önnállóság levét mi fogjuk meginni, mivel öregkorunkra magunkra maradunk, mert jaj de elfoglaltak a fiatalok átjönni ápolni, látogatni, meg a hervadt agyú gondolkodásmód már nem megy nekik.

szóval én azt mondom, hogy sajnálhatjuk hogy így tönkrementek a családon belüli kapcsolatok is hogy, mindenki csak önmagára gondol. Az önnállóság nem azt jelenti, hogy egyedül megoldatsz mindent, hanem hogy felelőséget vállalsz a cselekedeteidért. Mert Ismerek ám olyat aki külön él, de mindennapi kaját az anyja szálítja, hivatalos dolgait haver intézi. Szóval elég ferdén gondolkodik már a világ.

Én 27 éves vagyok és itthon élek, de egész hétköznap dolgozok emiatt mindennap fel járok Pestre, szóval kora reggel megyek és későn jövök. Hétvégén besegítek a családnak. Jövőre valóra váltom az álmomat és kiköltözök külföldre. Ezt anyuék is tudják már nagyon rég óta erre gyűjtök, tudják, hgoy megdolgoztam érte.

Amúgy ez sok mindentől függhet, nem kell lenézni emiatt senkit. De szerintem 30 év felett már illik elköltözni, legalább egy albérletbe, mert úgy soha nem fog megtanulni egy kis önállóságot!

27/L

Én 24 évesen ingázok albérlet és a szüleim lakása között, az albérletben alszom, és nagyjából ott vannak a dolgaim, de a szüleimhez átjárok segíteni, és cserébe kapok enni, az albérletet harmadmagammal fizetem, többre nincs pénzem, de apámmal rossz a kapcsolatom, és idegileg nem bírtam tovább a családi fészket, kockáztattam a megélhetésemet, és átköltöztettem a dolgaim nagy részét. Anyuval azóta sokat erősödött és javult a kapcsolatom, apámmal továbbra se igazán jó, engem megnyugtat, hogy van egy külön hely, DE saját otthont, saját lakást szeretnék, amihez hitelt kell felvennem, viszont nincs hozzá még elegendő munkaviszonyom (a legutolsó munkáltatómat az APEH elkapta, és behívtak tanúskodni ellenük, mert engem is átvertek), a család semmit nem tud és apám nem is akar hozzásegíteni, még a nevét se, akkor se, ha mindent én fizetnék (ezt is felajánlottam), és miután meglenne az elegendő munkaviszonyom, teljesen átvállalnám.

Nem hinném, hogy ez illem kérdése, amikor valakinek van lehetősége, akkor mehet, amíg nincs, addig jobb híján a szülőknek legalább a fedéllel és a nyugalommal segíteni kéne, ha a gyerekük nem a lábát lógatja, én bele lettem kényszerítve ingázásba és egy labilis anyagi körülménybe.

18:33-nek! Amerikában általában a fiatalok, ha olyan családból jönnek, hogy ezt megtehetik, akkor egyetemre mennek 18 évesen, azaz nem saját lakásba, hanem kollégiumba, max albérletbe. És ott amúgy sem szokás lakást vásárolni, a legtöbb ember, aki lakásban lakik, az bérlő. Házat szoktak venni, amikor már családjuk lesz, leginább amikor megházasodnak. Ezt itt is sokan megteszik, ráadásul kint is sokan vesznek hitelből házat. Mondjuk ha pénzesek a szülők, akkor odarittyentenek a gyereknek egy házikót, de ez azért ott sem annyira gyakori, vagyis szerintem nem gyakoribb mint nálunk. De nem is érdemes amerikát hozzánk hasonlítani, mert nagyon sok dolog másképp van ott mint itt. Ott sok államban jogsija és autója is lehet egy 14-15 éves gyereknek (sok suliban iskolai óra a vezetés), és nem csak jogilag, de anyagilag is van erre lehetőség. Szóval ott érthető, ha szinte társadalmi elvárás, hogy önállóbbak legyenek a fiatalok, de ez nem azt jelenti, hogy ott mindenki beleül a készbe 18 évesen.

Amúgy Magyarországot nézve, szerintem olyan 25-26 éves kor táján már illendő külön menni, de pl. sokan laknak kétgenerációs házban, ahol szinte teljesen külön lakrésze van a gyereknek és a szülőknek. Az megint más.

Jómagam (22/L) 19 évesen külön mentem a szüleimtől, de egy év után hazamentem, aztán 21 évesen költöztem külön végleg. Azért mondom, hogy végleg mert már meg sincs a szobám, gardrób lett belőle :) Amúgy se akarnék már visszamenni, jó nekem így.