Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Működhet így egy házasság...

Működhet így egy házasság hosszútávon?

Figyelt kérdés

Huszonegy éves vagyok, fél éve házasodtam. A drága kis feleségemmel egészen kicsi gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Legjobb barátok voltonk és vagyunk most is a szerelem mellett. Gondoltuk minek várni, egymásnak lettünk teremtve, ez nyilvánvaló, egyszer úgyis összeházasodnánk, akkor meg minek halogatni? Most együtt élünk a lakásban, amit a nagyszüleim hagytak rám. Egyetlenem a szülei cukrászdájában dolgozik, jól megy a bolt, szép összeget hoz haza (és néha a maradékot is :D). Én még tanulok és ez az aggodalmam tárgya, mert egy héten öt napot töltök emiatt kollégiumban és ha évek múlva végzek is, elég valószínűtlen, hogy helyben találok állást, ha találok egyáltalán. A párom már ezerszer biztosított a hűségéről, ahogy én is őt, de nem tudhattjuk, hogy hogyan változik a véleményünk a jövőben. Írtunk magunknak és egymásnak leveleket a jövőbe, amiket bizonyos események bekövetkeztekor kell elolvasnunk, így próbáljuk már most helyretenni a jövőbéli problémáinkat. Jelenleg az első babán dolgozunk, jobb már most elkezdeni, hisz legalább négyet szeretnénk.

Ez a történet, most szeretném hallani a kívülállók véleményét!

Rettegek attól, hogy miattam lesz vége, mert akaratlanul is elhanyagolom, félek, hogy egyszer megunja, hogy rám kell várni. Most azt mondja, hogy nem lesz ilyen soha, de csak fél év a tapasztalata, nem tudni, hogy öt, vagy tíz év múlva mi lesz a véleménye ez ügyben. Attól is félek, hogy a gyerekek életéből is túlságosan kimaradok. Azon gondolkodom, hogy othagyom az egyetemet. Ti megtennétek?


2012. dec. 10. 09:18
1 2 3
 1/30 anonim ***** válasza:
74%
Bocsi, de olyan ember nincs, aki tudná, mi lesz 5-10-20 év mulva. A jövőre nézve, ennyi aggodalommal élni, nem soká így kibuksz idegileg és tényleg vége lesz a kapcsolatodnak. Nekem, ez már kicsit beteges lenne.
2012. dec. 10. 09:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/30 anonim ***** válasza:
100%

Ha a feleséged terhes, aztán otthon marad a gyerekkel te pedig nem dolgozol, akkor ki fog eltartani titeket?


Én biztos nem vállalnék úgy gyereket hogy nem élek együtt az apjával.


A helyedben elmennék levelezőre.

2012. dec. 10. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/30 anonim ***** válasza:
100%

Miért nem adjátok el a lakást (bár tudom, hogy áron alul lehet most csak lakásokat eladni sajnos), és keres a lány magának ott munkát, ahol te tanulsz? Gondolom egyetemi városban tanulsz, ott 1. te is könnyebben találsz majd munkát, 2. neki is van talán esélye. Ha gyereket szeretnétek, és közös jövőt- ami nyilvánvaló, hisz összeházasodtatok-, akkor neked nem lenne szabad feladnod az egyetemet. Mert most lehet, hogy rövid távon jobb lenne, de hosszú távon neked is jobb, ha egy jó állásban tudsz elhelyezkedni, mert a feleséged a cukrász fizetéséből most még vígan elél, de 4 gyereket plusz téged eltartani biztosan nem lesz elég. Hiába van maradék süti is :(

Az meg persze szerintem felelőtlen dolog, hogy úgy vágtok bele a gyerekprojektbe, hogy te még tanulsz, és segíteni sem tudsz otthon neki. Szerintem várjatok ezzel, amíg lecsitulnak a kedélyek, ha ő is 21 éves, akkor bőven nem futtok ki az időből.

2012. dec. 10. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/30 anonim ***** válasza:
100%

Elég lelkiismeretesnek tűnsz, és érettebbnek a korodhoz képest. Nem kell félni a nehézségektől, az élet senkinek sem habostorta, egy jó kapcsolat a nehézségekben csak megedződik, összetartanak a párok. Ha a párod amiatt hagyna el, ami gondot okoz, akkor nem is igazán vagytok egymáshoz valók, egy jó kapcsolat kitart jóban-rosszban, ezen kár izgulni.

Az egyetemet semmiképp nem hagynám abba, ez fontos. De ha hosszú távon nem megy ez a kollégiumi dolog, esetleg estin vagy levelezőn lehet folytatni azt a szakot? Esetleg dolgozni is mellette valamit, hogy ne csak a párod legyen a pénzkereső, hosszú távon azért ez a legjobb kapcsolatot is alááshatja.

A babaprogrammal még igencsak várnék. Feltételezem a párod is hasonló korú mint te, akkor igencsak ráértek még. Én 28 voltam, mikor az elsőt szültem, és nekünk is van 3. Nem mondom, hogy olyan sokat várjatok, de 2-3 év belefér. Mert ha a feleséged most fog szülni, ki tartja el a családot? 4 gyerek betervezéséhez pedig szinte folyamatosan gyesen kell lennie. Először inkább azt tervezd meg, te hogyan lehetsz kenyérkereső ebben a családban. Akár az egyetem mellett is.

Hogy mi lesz 5-10 év múlva, azon kár aggódni. A mának élj, a jövődet teremtsd meg!

2012. dec. 10. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/30 A kérdező kommentje:
Azt nem mondtam, hogy nem dolgoznék, csak valami kétkezi munkát keresnék. A gyerek meg igazából az ő ötlete volt, irigykedik a nővéreire, mert nekik már van.
2012. dec. 10. 09:37
 6/30 anonim ***** válasza:
100%

Újabb "mi bezzeg érettek vagyunk a házasságra 20 évesen" történet.


Én nem hagynám ott az egyetemet, de nem is házasodtam volna addig, míg valóban nem adottak a körülmények az igazi együttélésre.

Viszont elég necces, hogy még babát is akartok, miközben te heti öt napot éled a diákéleted. Ez nagyon-nagyon gáz és felelőtlen dolog. Ha már az esküvővel nem voltatok képesek megvárni, hogy lerakjátok a az alapokat, legalább a gyereket ne szívassátok a szétesett életetekkel. Ha a nejed is 21 körül van, akkor a 4 gyerek (már ha lehet annyi és összejön, és el tudjátok tartani őket) akkor is belefér 30-ig. Nyugodtan megvárhatnátok az elsővel, hogy befejezd az egyetemet, mondjuk még 2-3 év alatt, és utána... Iszonyú meggondolatlanok és éretlenek vagytok.

2012. dec. 10. 09:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/30 A kérdező kommentje:
Ja, dolgozom az egyetem mellett Pécsett. Nem nagy dolog, de egy kis plusz azért összejön belőle.
2012. dec. 10. 09:40
 8/30 A kérdező kommentje:

A gyerekkel kapcsolatban igazatok van, rácsapok az asztalra, ha még nem késő.

Az a nagy baj, hogy itt mindenki támogat minket, senki sem mondja, hogy hülyék vagyunk, és tanács helyett rögtön segítséget kapunk. Ezt nem feltétlenül nevezném önálló életnek.

2012. dec. 10. 09:49
 9/30 anonim ***** válasza:
70%

Úgy olvasom,nincs semmi baj a kapcsolatotokban csak te előre kreálsz olyan dolgokat amik még be sem következtek.

Így meg fogsz bolondulni!Még nincs gyereketek addig csináld az egyetemet amíg bírod mert utána lehet tényleg gyerek mellett nem fog menni.

Ha 5-10év múlva is ilyen szépen beszélsz a feleségedről és meglátod a saját kapcsolatotokban a problémát és akarsz is tenni ellene akkor nem lesz semmi baj.

2012. dec. 10. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/30 anonim ***** válasza:
100%

Sajnos egyet kell értenem a 6. válaszolóval, pedig én egy évvel fiatalabb is vagyok nálad, kedves kérdező.


Az addig nagyon szép, hogy a házasságotok érzelmi részét próbáljátok szinten tartani, hűségesek lenni, nem eltávolodni egymástól. Ez a házasság érzelmi oldala, de ettől még nagyon instabil, mondom is, hogy miért:


Nincs egy alapotok, amire építkeznétek, legalábbis nekem az, hogy lényegében csak féligmeddig éltek együtt, te még tanulsz nem igazán fér össze a babavállalással. Az, hogy ő a nővéreire irigykedik, és emiatt akana rögtön szülni, biztos alap nélkül, hát nem veregetném meg a vállát érte.

A másik dolog, hogy nem kell ahhoz 20 évesen elkezdeni a szülés, hogy beleférjen időben a negyedik is. Bőven lenne még időtök, megvárhattátok volna, míg befejezitek az egyetemet, de nem, az asszonyka irigy a babázásra, te meg 7 napból ötöt nem is töltesz otthon.

Itt nem a távkapcsolattal van az elsődleges gond, én is abban élek, ez érzelmileg simán lehet stabil dolog. De a kapcsolat, babavállalás technikai oldala erősen billeg nálatok...

20L

2012. dec. 10. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!