Hogy bírjátok az idegbeteg apátok mellett? Már akinek az van/volt. Tanácsok?

Én is hasonló helyzetben nőttem fel, csak annyi különbséggel,hogy nálunk az anyám volt ilyen. Nem elég hogy veszekedett mindenkivel de mellette keményen ivott is.

Mi végül is elköltöztünk, apu elvált tőle de amíg meg nem halt apu nyakán volt..3 hónapja halt meg.

Nekem alkoholisták a szüleim. Vannak tiszta időszakaik, máskor a sárga földig isszák magukat. Nálunk sincsen, és soha nem is volt sok pénz, de italt mindig szereztek valahonnan.

Belebetegedtem ebbe a helyzetbe. Jártam pszichológusoknál és pszichiátereknél, egy rakat gyógyszert be kellett szednem amiatt, amit a szüleim tettek velem. Semmi konkrét dolgot nem tudok mondani, amivel tönkretették az életem, de nagyon megterhelő volt kisgyerekként azt érezni, hogy hol szeretnek, hol nem - az alkohol miatt ugyebár egyszer üvöltöztek velem és egymással, máskor meg ölelgettek.

Mostanság jobban érzem magam, mert végre olyan dologgal foglalkozom, ami érdekel. Emellett megpróbálok minél függetlenebb lenni, keveset itthon lenni. Dolgozom, ha tudok, az agyamat pedig a múlton való rágódás helyett tanulásra használom. Igyekszem elhatárolódni a szüleimtől, megpróbálok nem olyanná válni, mint ők.

Nekem lelkileg az segít, ha azokra az emberekre gondolok, akik "mindenre képesek". Mind ismerünk ilyeneket. Nos, ők is csak emberek, csak rengeteg lelkesedés és erő van bennük. Ez hajtja és motiválja őket a kemény munkára, ebből kifolyólag pedig sikeres ember válik belőlük.

A gyilkos gondolatok pedig szerintem ebben a helyzetben teljesen érthetőek.

Egy életre elássa az embert az ilyen szülő. Még most is borsódzik a hátam ahogy olvasom a témát, pedig én az enyémtől már 10 éve meg szabadultam!

Nem nagyon tudsz mást tenni mint lelkileg támogatod édesanyád. Jól tanulsz elvégzel egy életképes szakmát, munkába állsz és amikor lehetőséged van rá felpakolod a családod és olyan messzire viszed őket amennyire csak tudod. Mi kaptunk külső segítséget -amire már rá is faragtunk-, de ez bevált. Apámnak nagy szája volt ő mindig áldozat volt és 10 esetből 8-szor verekedett is. Én és a tesóm mióta az eszünket tudjuk kaptuk a pofonokat. Ő elrontotta a gyerekkorunkat mi elrontottuk a nyugdíjas éveit. A nővérénél lakik, olyan már mint egy hajléktalan. Le van strapálva, de én felé sem néztem. Tesómra néha rájön a bolondéria és megnézi mi van vele, de segíteni ő sem segít rajta. Mindenki megérdemli a sorsát és az élet is csak úgy bánik el vele ahogy másokat kezelt.

Ahhoz hogy ki tudjatok lépni ebből a körből sajnos a sarkatokra kell állni. Amúgy az hogy apád nevén van a ház nem jelent semmit házastársi viszonynál. Szóval válásnál a fele édesanyádé. Élettársi kapcsolatban ha jól tudom a közös gyerekek miatt lehet igényt tartani a vagyoni részre. (mivel a házat közös erőből tartották fenn).

Amúgy ha sikerül szorítani rá érdemes egy ügyvédet is megkeresni tanácsadásra ( nekünk a legtöbb esetben 10e Ft-ot kértek, már ha kértek! )

Szóval legyen közös cél kilépni ebből az életből mihamarabb, mert hosszú távon ez megmérgezi az embert. Sok kitartás kell hozzá, de elmondhatom hogy megéri. Nekem mostanra már nyugodt otthonom van. Az életem nehezebb, de nem cserélném vissza a régire semmi pénzért sem.

Csak annyit tudsz csinálni hogy elköltözöl. Ha meg tényleg nem dolgozik és nem ő tart e titeket akkor mindannyian otthagyjátok.

Az én apám iszik és ráadásul nagyon rossz természete van. Nálunk is tipikus az hogy semmi se jó, mindenki hibás csak ő nem. Elmegy inni és elmond minket mindenféle lusta semmirekellőnek a faluban, csak a szégyent hozza ránk.

Ha lesz munkám, és olyan munkám lesz amivel jól is keresek akkor lelépek.

Sajna mást nem tudsz tenni,minthogy lelkileg támogatod anyudat,és véded,meg perse a kistestvéreidet is. Plusz jól tanulsz,megpróbálsz keresni egy jó munkát,és olyan messzire mentek,amennyire csak lehet.

Amúgy nem aggódj a gyilkos gondolataid miatt,ilyen esetben tök normális.