Szerintetek én vagyok a hibás?

Én is voltam ilyen helyzetben :D Drága "anyós" azt se tudom miért nem is, h utált szinte gyűlölt. Folyton ordított, megalázott stb és még el is várta, hogy én kérjek bocsánatot... Bezzeg a fia, egy szent volt, sosem állt ki mellettem, kb ilyen a szitu, az anyja ordított velem, ő meg nézte a tv-t. Míg együtt jártunk is ez volt, h össze költöztünk meg maga a pokol...Ő is hívta folyton, igyekezett olyan dolgokat kideríteni ami nem is létezett, csak h végre belém kössön...Hát, besokkoltam a végére...Összeszedtem a pasim cuccait, azt kidobtam a francba, megmondtam menjél anyukádhoz, te úgy is ő belé vagy szerelmes :D (mondanom se kell nem keresett soha többé) Azt hittem, bele fogok dögleni de fél nap nem kellett és nem fájdalmat hanem megkönnyebülést éreztem. Ez a srác a mai napig, az anyukájával (33 éves) lakik vajon mért? :O :D Én pedig nem rég mentem férjhez, és tervezgetjük a babót :D (Szal, nem minden esetben Te vagy a hibás :) , vagy is a mostani anyósomnak valami miatt nem vagyok szar, ha a fiának nem adom ágyba a reggelit, mert az előzőnél, ezt pl. elvárta és ki is faggatta, h megteszem e )

persze, nem azt mondom, h hagyd el, csak Te tudhatod mi a jó Neked, meddig bírod vagy h, javulni fog e a helyzet, de hosszú távon ez az érzelmi megrázkódtatás nem kifizetődő.

26L

26L

Szia!

Igazából én sem gondolom azt,hogy te lennél a hibás!

A párod veled van együtt,nyilván próbál téged védeni velük szemben,ők meg elvárnák,hogy mivel nekik valami oknál fogva nem vagy szimpatikus,dobjon ki a párod,ő ezt nem teszi meg,lehet ezért mondják rá hogy bunkó!

Vigyázz nagyon!

Elmondom azt is,hogy miért!

Volt már ilyen kapcsolatban részem,sajnos.

Mindig tisztelettudó,és kedves voltam az anyjával,egy rossz szót nem szóltam neki soha,mégis csak a folyamatos

piszkálódást,és a beszólogatásokat kaptam!

A párom próbált mellém állni,és emiatt folyton ideges volt,én meg megkaptam,hogy ÉN idegelem,és ezért magas állandóan a vérnyomása,tönkre fogom tenni,meg fogom betegíteni!

Aztán mellőztük anyucit,érdekes módon minden szép,és jó lett,békés párkapcsolatban éltünk,a viták,veszekedések abbamaradtak......aztán anyuci sajnáltatta magát,felvett egy másik álarcot,párom bevette ahogy visszaédesgette magát,pár hét után minden folytatódott.

Ha tél volt,és hideg,nem vett fel a párom sapkát,én voltam a hibás(mindig nyüstöltem hogy öltözzön melegen),ha megfázott,én voltam a hibás,ha megbotlott,én voltam a hibás.

A párom nem tudta mit tegyen,végül azt mondta,hogy ezt nem bírja tovább,rajtam vezette le ő is a feszültséget,miért nem tudom elengedni a fülem mellett,amiket mond!

Megpróbáltam,ha ő elment hozzá,én nem mentem,persze még ő piszkálta a páromat,hogy miért nem járok hozzá,biztos bajom van vele,aztán a párom is engem kezdett el piszkálni,hogy miért nem tudok néha elmenni én is......

Végül én nem bírtam tovább.....

Előző vagyok,nálam is az volt,hogy végül megszólt valamiért a mama,belém kötött,a párom meg hallgatta pókerarccal,amiket

mondott rám,végül már egy árva szót sem szólt neki,mi vitáztunk,ő meg bement gépezni,mikor megkérdeztem,hogy miért nem állítja le anyucit,ennyit felelt: "intézzétek el!"

Sajnos itt az van,hogy ő inkább velem veszekedett,de az anyjával nem mert erélyesebben fellépni....

Sok férfi inkább a párjával veszekszik,minthogy az anyjukkal intézze el a dolgot,mert valami oknál fogva függnek tőlük, anyagilag(nála ez volt),vagy érzelmileg,úgy nevelték őket,hogy rájuk legyenek szorulva,ez valahol,egy bizonyos határig normális lenne,de én nem tudnám elhagyni a páromat,az anyám miatt,ha nem ő lenne a hibás...