Mit csináljak, ha boldogtalan vagyok, és úgy érzem nincs más kiút, csak az öngyilkosság?

"...És mindennél jobban szeretem a párom."

Ezzel megválaszoltad. Ha emiatt meg kitagadnak, hát gratuálok nekik. Ilyenekkel nem foglalkoznék tovább..

Állj ki a párod mellett. Az a helyes.

A Csak a szüleim mondatodnál meg jusson eszedbe, hogy ők is mondhatnák, hogy csak a gyerekem...mégsem teszik.

Egy szülő sosem tagadja meg a gyerekét, ha mégis megteszi, akkor megérdemli, hogy megszakítsd a kapcsolatod velük és ne legyen bűntudatod...

Az én lányom, ha egy marslakót hoz majd a házhoz, akkor is imádni fogom, ezt senki nem veszi el tőlem.

Az nem megoldás! Amúgy szerintem túl sok szappanoperát nézel és előbb kezdesz picsogni olyan dolgokról amikhez épp ésszel nálad tapasztaltabb emberek sem érnek fel. Megoldást keress, ne menekülő utat. Ha nagyon megrekedsz és nem találsz jó megoldást keress fel egy pszichológust, vagy pszichiátert. Ő(k) majd elmagyarázzák neked a probléma gyökerét.

De ha van egy kis "szerencséd" akkor az élet választ ad a kérdéseidre. Beüt a villám és megtapasztalod hogy milyen pl. éhezni, vagy azt végig nézned hogy egy családtagod szenved. Esetleg meghal valakid akit szeretsz, vagy az életed anyagilag olyan mély gödörbe süllyed hogy még nyugdíjas korodban is azt nyögöd. Hidd el, csak egy ilyen apróságot kell megtapasztalnod és rájössz hogy a

"A szüleim nem tudják elfogadni a páromat, öngyi leszek" megnyilvánulásaid nevetséges és éretlen kijelentések.

"Erről senkinek nem mertem beszélni":

Csak kiírtad egy honlapra. A pasidnak akit annyira szeretsz miért nem mondtad eddig?

"Huszonéves lány vagyok. A szüleim nem tudják elfogadni a páromat":

Biztos mert féltenek téged és csak jót akarnak. Ha látnák hogy komoly elhatározásaid vannak biztos megváltozna a nézőpontjuk.

"és ez soha nem is fog megváltozni.":

Ez talán a horoszkópodban volt? Vagy eldöntötted és pont?! Vagy nem is akarsz tenni érte hogy változzon?

"Viszont képtelen vagyok vele szakítani, abba belepusztulnék.":

Biztosan. Mi lenne ha megcsalna?! Süt rólad hogy naív vagy... Azt mondanád hozza a harmadikat is mert nem tudod kidobni?!

"Nagyon szeretjük egymást, de a szüleim miatt nem lehet jövője a kapcsolatnak":

Ezt írtad egy mondattal korábban is. Ennél egy kicsit érthetőbben is kifejthetted volna.

"És akkor inkább legyen vége mindennek, mint hogy szenvedjek....":

Ezt már fentebb véleményeztem.

Ez azért nem katasztrófahelyzet még. Higgadj le, és temesd el ezt a problémát, és foglalkozz vele mérsékelten. Gondolj mindig arra, hogy örülj, hogy élhetsz! Hogy ez megadatott neked! Hogy ehetsz jókat, láthatod a csillagokat, a hegyeket, beszélgethetsz emberekkel, lehetsz a szerelmeddel. És még milyen jó dolgok várnak rád! fiatal vagy, egészséges, mi a bajod?

lehet hogy a szüleid nagyon kivannak, de nem kell feladnod, attól még találkozhatsz vele (elvileg 20-onéves vagy), de nem kell, hogy a szüleid egyből elfogadják. kell időt hagyni, hogy miként alakul a dolog. Lehet pár év múlva már a szüleid is beletörődnek...lehet másképpen alakul és mással leszel boldog. A lényeg az,hogy élj, hogy legyél boldog, fedezd fel az apró boldogságot az életben, keress magadnak olyan elfoglaltságot, ami megvigasztalhat (nem alkohol :D) a jövő úgyis meghozza a magáét :)

Azért gyökér, mert ki sem állsz érte, mégis szeret. Egyszerűen nem normális!

És ha "A világ legrendesebb embere." lenne, akkor a nálad sokkal nagyobb élettapasztalattal és minden egyébbel rendelkező szüleid is így látnák ezt!

Úgyhogy részemről k.rvára sántít ez az egész! Vagy idős, vagy cigány vagy valami oltári nagy gebasz van! És az is talány hogy te miért akarod kinyírni magad...