Nem szeretem az apámat?!

Arról lenne szó, hogy egészen 12 éves koromig nem nevelt az apukám, (konkrétan 3havonta járt haza, messze dolgozott) és a nagyszüleim neveltek fel. (Anyukám 4 évesen elhagyott...)

A mamáék és köztem egy nagyon erős kapcsolat jött létre, és bármit megadnák értük. 3 éve viszont egy gyámügyes pereskedés következtében apukámhoz és a családjához kerültem. Már évek óta itt vagyok, de egyszerűen nem érzek semmit az apám iránt. Mármint persze, szeretem, de ha lehet ilyet mondani : akkor nem kedvelem. Nem szeretem ha megölel, és én nem kezdeményezném soha. Nem adok neki puszit, nem mondom hogy szeretem, mert akkor úgy érzem hazudok neki.Nagyon nagyot süllyedt a szemembe, akkor, amikor a mostani feleségével összejött, és a közös fiukat együtt kezdték el nevelni, tőlem több száz kilométerre, ha nem lett volna pereskedés, akkor én még mindig a nagyszüleimnél lennék az Isten háta mögött. Most itt van ugye a továbbtanulás, és még az iskolalátogatásra sem jött el velem, mert megmondta hogy őt ez nem érdekli, ő ehhez túl hülye...Érdekes módon az öcsém óvodás(!!!) fellépéseire sorban eljár. Nekem sohasem volt ott egy versenyemen sem. Itthon én vagyok a rossz, stb. Emiatt úgy érzem, nem szeretem. Azért írtam le elsősorban, mert jól esett kiírni magamból. Szerintetek meg lehet érteni a helyzetem, vagy csak egy nagypofájú "csitri" vagyok, aki nem becsüli meg az apját?!