Anyuka új barátjának van-e valami beleszólása abba, hogy a gyerek találkozzon-e az apjával, ha az rendszeresen drogozik?

Fizikailag veled van, érzelmileg meg azzal a sráccal, aki fontosabb neki, mint a saját gyereke!

Igen, szeresse az apját, de ezt úgy is lehet, hogy nem beszélünk róla rosszat, miközben nem engedjük oda. (pl apu beteg)

Komolyan ilyen apaképet akar a lányának, meg férfiképet, hogy ez a normális?

Belegondolt egyáltalán, hogy akár valami baj is érheti ilyenkor a gyereket? Cseppnyi felelősségérzet sem szorult belé?

Na az ilyet jelenteném a gyámügynek!

Őszintén sajnállak. Ez a nő sosem fogja elfelejteni a gyereke apját, hiszen nem úgy tekint rá, mint egy felelőtlen, züllött alakra, hanem mint egy védtelen emberre, akin segíteni kell és támogatni. Ilyet az ember akkor tesz, ha még mindig baromira szerelmes.

De van annyi esze és realitása, hogy a saját és gyereke érdekében inkább olyan párt választ, aki képes családfői szerepet betölteni.

Élete végéig őt fogja szeretni és a szerelemgyerek csak ráadás az ő kapcsolatukban. Én nem tudnék így élni vele.

ha ennyire zavar tehetsz a gyámhivatalnál feljelentést akár névtelenül is és ők elindítják a felülvizsgálatot szal ránéznek az apára és ha nem látják biztosítottnak a gyerek biztonságát stb.. akkor ők kérik a felülbírálását a láthatásnak

de valszeg ha kiderül h te voltál az igen csak rosszul fog érni téged mármint a párod haragudni fog rád

Én is ilyen "új barát", új pár vagyok. A helyzetünk nagyon hasonló, bár nem mindenben.

Nálunk a kislány a párom és a korábbi élettársa közös gyereke, tehát nekem kevés a jogom közvetlenül beleszólni, mi történjen vele. (Van egy fiam nekem is, szintén egy korábbi párkapcsolatból.) Viszont mi mindent megbeszélünk a párommal, tehát ezt is megbeszéltük. Nálunk a korábbi párja "csak" füvezik, és a párom inkább tiltotta volna a közös gyereket tőle. Én voltam, aki szerint a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, joga van ismerni mindkettőt. (Tehát ebben a pontban meg pont ellentétei vagyunk egymásnak.) Volt is néhány kellemetlenség, súrlódás, mégis azt hiszem, úgy helyes, ha a gyerek megismerheti mindkét szülőjét, együtt lehet velük. A gyerekek szerintem zsigerből elég bölcsek. Ha valakivel nem érzik jól magukat, nem annak a szülőnek a mintáját fogják követni felnőtt korukban. Én nagyon bízom ebben, ha úgy tetszik, mélyen hiszek benne. Sőt, én úgy látom-tapasztalom, a gyerek egyfajta ötvözetét készíti el felnőttkorára a látott mintáknak, kimazsolázva azt, ami szerinte helyes, jó. Tehát ha én meg túl szigorú vagyok hozzá, akkor abból csak annyit fog beépíteni magába, amennyi szerinte helyes. Ehhez jól jön neki egy engedékeny minta. Így minél több mintát lát, annál jobban tudja majd kialakítani a magáét. A gyereket eltiltani ezért a szülőtől viszont szerintem nem jó ötlet.

Én is elváltam korábban, mielőtt ez a kapcsolat kialakult volna, sőt a szüleim is elváltak, gyerekként átéltem hasonlót. Szóval elég sok szemszögből ismerem a válást, többől is, mint szerettem volna. (Nem én akartam válni.)

Így bár nem tudom megítélni, mennyire lehet rossz nálatok a gyereknek az apával, ebben tanácsot sem tudok adni, a konkrét kérdésre az a válaszom, hogy mivel Ti egy PÁR vagytok, megbeszélhetitek ezt is. Döntenie azonban a gyerek szüleinek kell erről, Te csak javasolhatsz, észrevételeket tehetsz a párod, vagyis a gyerek anyja felé. Ha a drogozás olyan mértékű, hogy az veszélyezteti a kislányt, akkor persze én mindent megtennék, hogy meggyőzzem az anyát. (Nálunk én nem érzem konkrét veszélyben a kislányt /6 éves/, inkább csak szomorú vagyok, amikor azt látom, az apja megint megígért neki valamit, és megint nem tartotta be. Ez elég sűrűn előfordul.)

Ez vonatkozik a gyerekre. Ami a párkapcsolatodat illeti, meg a korábbi pár támogatását, az már komolyan tartozik Rád is, abban teljesen kompetens vagy, döntési helyzetben. Arról dönthetsz, sőt neked kell dönteni. Megint csak nem ismerem eléggé a helyzetedet, sajátomból kiindulva nálunk nem az áll, amit itt többen feltételeztek, hogy a párom még az előző párját szereti. (Vagy én nagyon elvakult vagyok, Ő meg a legjobb színész a világon.) :) Nálunk az van, hogy az a korábbi kapcsolat nem volt egyenrangú felek kapcsolata. Inkább volt lélekben egy kissé anya-gyerek kapcsolat, ahol a párom volt anyaszerepben, és néha azon kapja magát, hogy most is abban van. Próbál segíteni, tanácsot, támogatást adni. Szánalomból. Amit távolról talán össze lehet keverni a szeretettel, de én közelről látom. Nekem nincs kifogásom ez ellen.

Remélem segített valamit egy másik hasonló eset leírása, ha konkrétan nem is egyezik mindenben a helyzetünk, látásmódunk, megoldásaink. :)