Úgy érzem elvettem a lányomtól 15 év boldogságot. Lelkiismeret furdalásom van. Mit tegyek?

Biztosan jót akartál neki!

Kérj bocsánatot, beszéljétek meg és támogasd a régi/új kapcsolatában.

Sajnos már nem tudod meg nem történté tenni a múltat, de ha már te is beláttad, hogy így jó nekik és sajnálod, az egy jó jel, hogy megbékéltél a kapcsolatával.

Szerintem, ha ilyen jó a kapcsolatotok és így hallgat rád, akkor a mostani helyzetet is meg tudjátok oldani!

Ilyenre nincs bocsánat. Én a helyében nem beszélnék veled, a lányod felnőtt nő volt!

Mondjuk neki is kár volt rád hallgatni, ott kellett volna, hogy hagyjon téged és le van szarva az egész, előbb utóbb megbékéltél volna.

És hidd el, tudom mit beszélek.

Mindenki bele tud okoskodni, hogy kinek hogy kéne és kivel élnie az életét, de ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.

21:15! Még a lánya ne beszéljen vele??! Azért nehogy már a befőtt egye meg a nagymamát!

Kérdező: valószínűleg minden anyuka tiltaná a lányát ha tehetné. Hibáztál, legalább a lányod tapasztalt, világot látott. Nagyobb részben ez a lányod hibája, mert aki 23 évesen férjhez megy akarata ellenére, az meg is érdemli a sorsát.

Szeirntem meg egyáltalán nem vagy hibás,hoyg próbáltad megóvni a lányodat egy beteges kapcsolattól..A módszereiddel nem értek egyet (férjhez adni valakit a 21.században) ,de az teljesen normális hoyg tiltottad a lányodat egy vén perverztől! mostmár ha ilyen hülye,akkor egye meg amit főzött ez van, 37évesen már tényleg nem kell vele foglalkozni. Nem vettél el semmit tőle. Ha annyira baromi flenőtt lett volna,és nem egy apakomplexusos kislány,akkor nem megy férjhez akarata ellenére valakihez ..

Szóval ,most majd jól le leszek pontozva,de ne tegyél semmit ,te megpróbáltad terelgetni a lányod sajnos sikertelenül,nem is értem milyen ember az aki nyugodt szívvel áldását adná rá,hogy a 23 éves lánya közelében yg 53 éves vén kujon ólálkodjon! Valószinüleg nektek nincs gyereketek..

21:50 - pedig ez ezzel járHAT, én pl. nem beszélek a saját anyámmal két évtizede, és bizony a "csak jót akarás" különböző cselekedetei állnak mögötte.

Kérdező, én mondjuk akkor hajlottam volna hasonló előzmények után a viszony normalizálására az anyámmal, ha belátja a hibáját, őszintén megbánja, és bocsánatot kér. Benned ez láthatóan megvan, tehát a döntő lépést megtetted a jóvátétel felé, szembenéztél a saját hibáddal.

(az én anyám meg mondjuk megátalkodott a saját hibájában, még mindig azt magyarázza, hogy miért az az úgymond "normális" ami nézőpontot ő képviselt, és nem hajlandó szembenézni azzal, mi kárt tett és veszteséget okozott a "csak féltettelek, csak jót akartam" önzőségével. Na, ezt NE tedd, és akkor minden rendben lesz...)

Utolsó: 21:50es vagyok. De valószínűleg te nem éltél együtt 6 évig egy férfival, akit nem szerettél.

Egyébként köszi a lepontozást!

Valóban nem, én hetero férfi vagyok, és nővel élek:)

Egyébként amit a lány bemutatott, az tipikus elmenekülési reakció, különösebben nem hibáztatható érte, az elmenekülés motiválja általában a fiatalkori, hasonló kapcsolatokat.

És hát ja, abszolút nem értek egyet veled, mert az, hogy ki mit tart "normálisnak" vagy "betegesnek" az a saját értékrendje, magánügye, senkinek nincs joga a saját értékrendjét más emberre kényszeríteni, azt gondolom.

Akkor se, ha az a másik ember az illető gyereke, akkor se, ha úgymond "csak jót akar"...

De azt is gondolom, hogy megbocsájthatatlan bűn NINCS, ha azt valaki felismeri, őszintén megbánja, és rendbe kívánja hozni, és ebben a tekintetben Kérdező nagyon jó úton halad.