Szociális fóbia - milyen témákkal lehet beszélgetést nyitni?
Elég hülyén hangzik a kérdés, de sajnos erősen szenvedek ettől a problémától :)
Kedves édesanyám nevelési technikája minden gyerekét tönkreteszi, így én is, nővéreim is képtelenek vagyunk épkézláb beszélgetésekbe bonyolódni.
Ez családon belül is így van, de idegenekkel pláne.
Nem vagyok egy szerencsétlen nő, dolgoztam már telefonközpontban is: amíg nem hétköznapi dolgokról kell beszélgetni, nincs semmi baj.
De amint ismerkedni kell, esetleg anyósékkal, a férjem családjával társalogni, mindennek vége.
Képtelen vagyok társalgást nyitni, esetleg fenntartani.
Pár mondat erejéig minden oké, de aztán befuccsol az egész haverkodás :)
Rátesz még egy lapáttal a sajátos stílusom, és hogy nem szeretek tévét nézni.
Gyakorlatilag átlag emberrel nincs közös témám.
Mit lehetne ilyenkor bedobni? Ti hogyan vágjátok ki magatokat az ilyen "ülünk egymás mellett és nézünk" esetekből?
válasza:Köszönöm válaszod.
Abban biztos vagyok hogy szükségem lenne egy jó pszichológusra, de sajnos most nem engedhetem meg magamnak anyagilag. Ráadásul sosem tudhatja az ember hogy jó szakembert, vagy egy kuruzslót fog-e ki :(
válasza:Ha írnál nekem privárban, szívesen válaszolnék. :)
Írd le, hogy milyen helyzetben és kivel kellene beszélgetni.
Ill. írd le, hogy mi a hobbyd. :)
Nagy duma gép és elég nagy társasági ember vagyok, szóval írj nyugodtan amennyit csak akarsz. :)
válasza:A férjeddel tudsz beszélgetni?
Szerinted mi az oka annak, hogy nem tudsz megszólalni? Nem mersz? Nem mered vállalni a véleményed, vagy nincs is véleményed? Félsz, hogy mit szólnak arra, amit mondanál?
civa:
A férjemmel ismerkedésünkkor sem volt, és most sincs probléma a kommunikációval.
Nem tudom mi a trükkje, de vele mindig is megtaláltam a közös hangot.
Az okot sajnos nem tudom... vagyis így konkrétan a kérdéseidre a választ :D
Anyám által mindig el voltam szeparálva a társaságoktól: nem engedett soha sehová, nem engedett telefonálni, gyakorlatilag csak az iskolában léteztem a haverjaim számára.
Ott is legfeljebb az iskolai dolgokról beszélgettünk, egyszerű dolgokon hülyültünk...
Hogy kikerültem onnan, pukkant a burok, de a fal nem tűnt el. Most hogy iskolai témákról nem lehet beszélgetni, állásom sajnos jelenleg nincs, teljesen kuka vagyok.
Ha valamibe éppen beleszólok és hirtelen mindenki rám néz, valahol rosszul érzem magam hogy beleugattam a társalgásba.
válasza:Hát nem azért néznek Rád, mert rosszat szóltál, hanem a kommunikáció alapvető mozzanata a szemkontaktus.
Na most csinálhatod azt, hogy megpróbálod a beszélgetőtársakat úgy kezelni, mintha a férjeddel beszélgetnél, vagy - és hosszabb távon ez segít Rajtad - feloldod a kérdéseim, és megtalálod az okokat. Biztos, hogy azok akadályoznak.
Nagyon jó ötlet a témák, fordulatok betanulása is, amit majd priviben kapsz az egyik válaszolótól, de szerintem az csak tüneti kezelés.
Benned van a válasz, csak meg kell keresned. Ezt úgy tudod megtenni, hogy konfrontálódsz azokkal a helyzetekkel, amiket most kerülsz.
Szerintem semmi baj nincsen, csak egyszerűen a férjeddel azért megy, mert ő az otthonod körébe tartozik, az biztonságot ad, mások viszont idegenek, egyszerűen nem vagy szokva a társalgáshoz, és ahhoz, hogy viselkednek az emberek társalgáskor.
Lehet, hogy simán csak gyakorlás kérdése, néhány béna beszólás, beégés még elmegy, de meg kell szoknod.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!