fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy vészeltétek át lelkileg...

Hogy vészeltétek át lelkileg a szülőktől való elköltözést?

Figyelt kérdés

Most azokra a családokra gondolok, ahol jó a szülő-gyerek viszony, mert pl ahol a borzalmas ez a viszony, nyílván nem megrázkódtató az elválás, tehát olyanok válaszát várom akiknek jó kapcsolatuk volt a szülőkkel!

Elsősorban az az eset érdekel a legjobban, amelyikben a "gyerek" egyedül költözött el, tehát nem a párjával össze. Persze azt is megírhatjátok ha párotokkal költöztetek össze egyből, csak nyílván azt könnyebb átvészelni.


Szóval mennyire fájt, mennyire volt nehéz az elköltözés a szülőktől, akiket szerettél/szeretsz?


Írd meg hány éves vagy, hány évesen költöztél, mennyire volt rossz ez a dolog, mennyi idő alatt szoktad meg, mennyi idő alatt múlt el a bánat emiatt, és hogy milyen körülményekből adódóan költöztél (párkapcsolat miatt, házasság miatt, vagy diploma után másik városban kaptál munkát stb)


2009. aug. 29. 21:24
 1/4 anonim ***** válasza:

Én 18 éves voltam amikor párommal albérletbe költöztünk. Szülőktől nem voltunk távol egyáltalán,se ő se én. Jól éreztük magunkat. Szüleim meg úgy voltak vele hogy az ember lakva ismeri meg a másikat, ha nem éreztem volna jól magam akkor bármikor hazaköltözhettem volna. Nagyon jó a szüleimmel a kapcsolat.


22/L

2009. aug. 29. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Én gyakorlatilag 14 éves korom óta önálló vagyok akkor költöztem kolégiumba,utána pár évre vissza költöztem .Akkor is elég kevés időt töltöttem otthon mert vagy dolgoztam vagy a hobbimat csináltam.Utána menősültem és végleg külön költöztünk,igazából nem viselt meg.szerencsére a családban kezdettől fogva nem voltak problémák .Most 56éves.
2009. aug. 29. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim válasza:
én 18 évesen költöztem el 80 km-re két idegen csajhoz. (én is az vagyok) A szüleimet nagyon szeretem és ők is engem, legalábbis azt állítják :P Bár mivel egyke vagyok nem nagyon engedtek sehova bulizni.Az első héten nagyon hiányoztak webkamera meg msn-ezés ment állandóan. Aztán lassan "leszoktunk" egymásról. Az első pár hét nehéz, de aztán hozzá szoktam a "szabadsághoz", hogy nem kell folyton elszámolni azzal, hogy hova kivel és mikor megyek. Volt úgy, hogy néha hétvégén nem volt kedvem haza jönni. De azért mégis haza húz a szívem :P Ja és azért költöztem el, mert egyetemre mentem tovább tanulni. De szerencsém volt, hogy olyan barátokat szereztem, akik mellett sosem éreztem egyedül magam, ez sokat segít az elválásban.
2009. aug. 29. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
18 éves voltam én is.. egyedül költöztem el albérletbe. Az volt a legfurább, hogy már sokkal jobban értékeltem azt amit anyukám csinált otthon..főzés, mosás, takarítás..stb. Meg egy kicsit üres volt nélkülük... DE pár évvel később pár hónapot újra otthon laktam és rájöttem, hogy már képtelenség lenne, hogy újra együtt lakjunk:) az ember sokat változik... 24/L
2009. aug. 30. 10:51
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!