Mit csináljak, ha anyám mindenért variál, pedig már felnőtt vagyok?

Ismerős ez az "amíg az én házamban élsz, és az én kenyeremet eszed"-kezdetű tiráda. az én anyám is próbálkozott ilyennel. Az írod, albéletben élsz, hétvégén pedig hazalátogatsz. Én azt mondom, ne tedd egy ideig. Lehet, hogy rossz, mert szeretnél találkozni a szüleiddel és a húgoddal, de azt gondolom, ezt meg kell lépni.

Amikor az én anyám jött elő azzal, hogy a páromat pocskondiázza mindenért (mint nálatok), azt csináltam, hogy két hónapig nem látott. Amikor aztán felhívott, hogy ugyan miért nem tolom már haza a képem két hónapja, azt se tudják, élek-e vagy halok, kerek perec megmondtam, hogy nem vagyok kíváncsi a szidalmaira, meg hogy folyton bele akar szólni az életembe, ezért nem megyek haza. Én szeretem anyámat meg az öcsémet is, de meg kellett értetni vele, hogy saját önálló életem van, anyagilag is függetllen vagyok, úgyhogy ezt lesz szíves tisztelni annyival, hogy nem szól bele.

Miután ezt szépen előadtam neki, hirtelen megváltozott. Hirtelen nem akart semmit megparancsolni, nem volt kifogása a párom ellen, és horribile dictu: még annak is örülni kezdett, hogy egyáltalán eszébe jutok.

Nem tudom, mennyit segítettem, de nekem ez odotta meg a helyzetem.

én is azt tudom tanácsolni, mint az elöttem szóló.

Nekem is az volt a megoldás, hogy egyszer 1,5 hónapig a színemet sem látták. De még a telefont sem vettem fel.

Azóta sokat javult a helyzet.

Egyébként meg költözz el otthonról. Most valószínűleg úgy éli meg, hogy otthon laksz, csak néha (még akkor is, ha ez a több) nem otthon alszol. Hord el a cuccod. Főleg az olyanokat, amik személyes kötődés mutatnak (pl. plüssbizbaszok, emléktárgyak stb.).

Egyetértek, csak valamit még hozzátennék.

Nehéz az, amikor egy "gyerek" önálló életet kezd, kirepül a fészekből, minden szülőnek nehéz ez, csak van amelyik jobban kezeli, van amelyik nehezebben veszi. Idővel, amikor látja h minden rendben megy veled, jól vezeted az életed, tudsz felelős döntéseket hozni, komoly kapcsolatod van stb - meglátod, bele fog nyugodni. Majd amikor a hugod kezd felnőtt lenni, rá fog koncentrálni, és te fogsz a tesódnak tanácsot adni, hogy ne menjen haza egy darabig...:)

Én drukkolok hogy minden jóra forduljon.

Nálunk is ez ment hosszú évekig.Sőt, már 31 vagyok, 2 gyerekem van, de sokszor még mindig Anyukám akarja megmondani mit tegyek, hogy mit vegyünk a lakásba, mit hogy csináljunk, stb.Idegölő, az biztos.

Én egyszerűen nem vettem róla tudomást, meg sem hallottam.De van olyan szülő aki ebből soha nem nől ki.