Mit lehet tenni egy olyan családtaggal aki tul sokat kérdez? Túl sokat kérdezgeti mi volt hogy volt a munkahelyen mindenhol magánéleti dolgok stb. Hogy lehet finoman megmondani hogy semmi közöd hozzá?

Én megértem a kérdezőt. Amikor hazaérek a munkahelyemről, otthon inkább lazítanék, minthogy a pletykás nagyi információigényét kielégítsem.

Simán azt mondod, nem történt semmi érdekes, ha lesz valami amiről neki is tudnia kell, mindenképpen szólsz. Ezzel megnyugtatod, és ha kedves akarsz lenni megkérdezed neki, hogy telt a napja. Amit addig hallgatsz, amíg élvezed, aztán kimész wc-re és más dolgod lesz utána...

Én is megértem a Kérdezőt kicsit...

Nekem a nagyim ilyen. És minél öregebb, annál inkább...Nem kell félre érteni semmit, nagyon szeretem, sőőőt, nem is tudom mi lenne nélküle, de sokszor őrületbe kerget a kérdéseivel...kivel voltál, mit csináltál, hányan voltatok, ki az apja, ki az anyja, hol dolgozik, milyen lakásuk van, hány szobás, van-e kutya, van-e macska, hány karikás a gázkályha?

Számomra egyáltalán nem releváns dolgokra kérdez rá, sokszor nincs is türelmem, ilyen részletekbe menni.

Én nem szoktam mondani, hogy semmi köze hozzá, néha elkacagom magam és úgy öntöm szavakba, hogy "na akkor részletezem". Ilyenkor néha észreveszi, hogy sokat kérdez:D

22-L

Lehet, hogy én is megértem a kérdezőt.

Nekem anyám ilyen kérdezgetős. Ezzel még csak nem is lenne baj, mert az anyám, hát tudja a dolgaimat. Csakhogy... Ahhoz az kellene, hogy jó és őszinte kapcsolat legyen közöttünk. Ezt neki kellett volna kialakítani/kezdeményezni már egész kicsi koromtól fogva. De nem tette, mert inkább az apámmal veszekedett, majd elvált, majd pereskedtek, és még ez hagyján, mindig nekem kellett hallgatni, hogy milyen szemét az apám. Ehelyett inkább játszhatott volna velem, és beszélgethettünk volna. De nem, én csak egy bábú voltam, aki már egyből rossz volt, ha olyat tett, ami anyámnak nem tetszett.

Azt szerette volna, ha egy mosolygós, szót sem szóló gyerek lettem volna, akit nem kell nevelni, hanem magától csinálja, amit ő miss anyuka elképzel.

Idősebb koromban is folyton kritizált, ha nem úgy és azt tettem, ahogy az szerinte való. Így aztán már nekem is nagyon fájt az egész, idővel egyre kevesebb dologról számoltam be neki. Amiről mégis, akkor már jött azzal, hogy nem úgy kell, ne így csináld, ne oda menj, ne azokkal, ne... Anyám nem ismer. Semmi köze a dolgaimhoz. Ezt így nem lehet odavágni neki, mert akkor is veszekszik. A finom semmi közöd tehát egyenlő azzal, hogy hagyom had kérdezzen, és a legtöbb kérdésére azt mondom, hogy semmi, semmi nem történt, semmi nem változott. A kérdéseitől nem leszek ideges, eleresztem a fülem mellett, a valóságról nem tájékoztatom, és így nyugalom van, és nem töri össze a szívem azzal, hogy valami számomra fontosat lehurrog.

Ha nálad olyan családtag, akivel nem egy lakásban élsz, akkor még könnyebb a dolog...

Nekem a dédim(90) és a lánya(67) lazán felhívja a nagybátyámat, akinél gyakorlaton vagyok, hogy milyen munkaerő vagyok, mennyit dolgozom, és mennyit keresek..

"Kissé" pofátlanok.

Na meg, hogy felelősségre von, ha egy héten egyszer nem látogatom meg.

Nem akarja felfogni, hogy van fontosabb dolgom annál is, hogy 3 órán át hallgassam, hogy nagyanyám mekkora szemét.

Azon is képes volt megsértődni, hogy a vizsgaidőszakomban nem látogattam.

Én is megértem a kérdezőt. Vannak magánügyek, amik csak rám tartoznak, és nem fogom senkinek sem az orrára kötni, pláne nem akkor, ha tudom, hogy kb. vallatásszintű lesz a dolog, vagy tuti balhé lesz belőle (és nem, nem tényleg durva dolgokra gondolok). Anyukám tipikusan ilyen. Már nem azért, lehet, hogy más másképp gondolja, de én kb. köpni-nyelni nem tudtam, amikor elvárta volna, hogy beszámoljak arról, pontosan milyen volt az első szex a barátommal. Ez magánügy, és csak kettőnkre tartozik, ráadásul ez ilyen tök feszengős téma, hogy mégis, erre mit válaszoljak. Meg amikor el vagyok számoltatva... vagyis inkább el akarna számoltatni arról 23 évesen, hogy másodpercre mondjam meg, hol voltam, mit csináltam, munkahelyemre anno bejárt lecsekkolni, tudni akarta forintra pontosan, mire költöttem, és ha nem válaszoltam neki, akkor szabályosan kikutatta a blokkokat a szemetesemből...

Én most már tényleg megmondom neki, ha nem akarok válaszolni, hogy magánügy, vagy hogy túl sokat kérdez.

Úgy látszik, akinek volt már hasonlóban része, az mind megérti a kérdezőt. Többek között én is. Nekem exanyósom volt ilyen, még meg sem várta, amíg válaszolok egy kérdésére, már kérdezte az újat.... Hát mit ne mondjak baromi idegesítő ez hosszútávon.

Kérdező, két dolgot tehetsz vagy felveszed a pléhpofát és válaszolgatsz neki (vagy max. azt, hogy semmi és így előbb-utóbb talán megunja, ha mindig ez a válasz) vagy megmondod neki, hogy néha vegyen vissza magából, mert túl sok a kérdés. Ebben az esetben viszont az ilyen biztosra veszem, hogy megsértődik. :(