Érezted már úgy, hogy nincs kiút a helyzetedből, nincsen jövőd és teljesen egyedül vagy? Mi motivál mégis?

"az ilyen hozzáállással nem húznám sokáig." hát lehet már nem fogom sokáig :D

Egyébként tényleg nem tom hogy megfogalmazni ezt az érzést, valahogy engem is csak az ösztön hajt, de elég kilátástalannak érzem a dolgokat. Pl. munkát, tanulást.

Hogy érted a függőségek lerakását?

Utolsó, egyenlőre meg vagyok kötve. Mármint még jó darabig nem lesz jobb nekem :)

Én tényleg igazán szeretnék optimista lenni, és változtatni, csak egyszerűen mindig ott van az a kis de. Viszont nem úgy, hogy beképzelem, meg saját magam teszem oda. Pl. hiába dolgozom iskola mellett, ha tudom hogy 2 év múlva sem lesz annyi pénzem, hogy innen el tudjak költözni. Lehet persze külföldben is gondolkodni, csak akkor meg kellene valaki, aki itthon vár, mert "hátország" nélkül (ha ott éled fel a pénzt) nem ér semmit. Ráadásul az iskola és a munka együttesen elég jól kizárja a párkeresést. Szóval csak azt akarom mondani, hogy mikor megpróbálok valamit kitűzni magam elé és ebbe belegondolok, hogy HOGYAN érem el, mindig eljutok ugyanide.