Mi történik azzal az emberrel, akit igazán senki sem szeretett, csak teljesített?

Vagy egy magányos ember lesz aki X év után rájön a munka nem minden, de akkor már teljesen magára marad a magányával.

Vagy szintén rájön hogy a munka az nem egyenlő az élettel, és egy elkeseredett, gonosz ember lesz aki abban fogja lelni az egyetlen örömét, hogy másokat ha kell ha nem megbántson akár ilyen közösségi oldalakon mint a gyakori vagy ha nyugdíjas lesz és otthonban él, akkor a gyengébb társait.

Jaj ezeket az E/3 személyben írt kérdéseket...

Úgy is tudjuk, hogy te vagy.

Majd lesz veled valami. De az egész életed nyomorúságát ráfogni arra, hogy téged nem szerettek, meg hülyén neveltek vicces. Senkinek se kell egy szerencsétlen panaszkodó János. Ha nem tetszik az életed változtass rajta. Emberek milliói nőnek úgy fel, hogy tényleg borzalmas gyerekkoruk volt és mégis teljes életet tudnak utána élni, nem nyavalyognak, hogy milyen szar már nekik.

Van egy ismerősőm. Ász volt szakközépben matematikából. Érettségi után egyből bekebelezte egy cég.

Kezdésként 10-szer annyit keresett mint én.

Majd egyre többet. De autót kellett vennie mert gyakran éjfélig kellett dolgozznia. De előrelépett és még többet és többet keresett. Végül nem tudott olyant kitalálni amit nem tudott volna megvenni. Csúcsszuper autóval ment be reggel 6-ra dolgozni s azzal ment haza éjfélkor hogy aludhasson. De gyakran tudott aludni 8 órát. Viszont hétvégeken is sokszor bent volt. De a legjobb kajákat rendelhetett ebédre nem pizzan élt.

A vége az lett, felmondott, vett egy faházat élvezi hogy egésznap fát vág hogy utána legyen jó ideig fája, uj a kandalló elött mélázik a sorsán és 10 percenként bedobb egy fahasábot. Dolgozznia már nem kell a betétjeiből vigan megél élete végéig s a nyugdij is picikét hozzátesz majd ha eljön az ideje.