Aki egyfolytában mások kritizálásával van elfoglalva, az valójában magával nem elégedett?

Én nem szeretem,a mikor ezt valaki olyan nagy szabályként veszi. Pl. felteszek egy kérdést, hogy miért ilyenek az emberek és valaki rögtön azzal jön, hogy engem miért érdekel, biztos engem ír le, mi közben nem is ismer, és én is megvagyok győződve arról, hogy ez nincs így. Fárasztó. Nézz rá a másik emberre! Szerinted nincs oka a saját elégedettségére? Ha van, akkor nem kérdéses. Én bírom ha egy ember nem olyan marhára öntelt. Ha egy személy láthatóan "jobban tud" valamit nálam, akkor nekem mindegy, hogy megvan-e elégedve magával.. És szerintem az is hülyeség, hogy "csak magából indul ki". Bár néha én is utálom, ha kritizálnak, máskor meg tényleg jobb belátásra bírnak, tudom, erre főként azok az emberek képesek, akik már átélték azt a hibát, és akkor mi van?

Szerintem elfogult téma, ebben nincs igazság, ha tényleg alaptalan a kritika, vagy ha egy barátoddal döfölődsz.