Miért nem értékel engem az apám? Miért nem képes szeretni? 18/L

Felvétel elôtt állok, orvosira szeretnék menni messze innen, Pestre. Az apám viszont nem támogatja ezt, szerinte a lehetô legközelebbi egyetemre kellene mennem, Debrecenbe. Eszemben sincs...ugyanis akkor bejárós lennék, ami kifárasztana, ráadásul elvenné az idôt mind a tanulástól, mind pedig a barátoktól. Nem beszélve arról, hogy az egyetemi élet az önállósodásról szól, engem pedig mindig bezártak: kocsival vittek iskolába ( mert a busz veszélyes), csak ritkán mehettem bulizni és pasim is csak titokban lehetett. Nem csoda, hogy elvágyakozom innen, a tanulás az egyetlen esélyem arra, hogy kiszakadjam innen, és higy egy kicsivel szabadabb legyek.

Már ebbe bele is törôdtek...a gond az, hogy apám napról napra mondogatja, hogy milyen rossz lesz nekem vonatozni, meg hogy nem tudom én milyen ronda és büdös Pest stb. Ô olyan ember, aki mindent és mindenkit utál, még azt a kevés barátját is, akivel néha beszél. Állandóan csak panaszkodik, nem értékeli se anyát, se engem...nem dícsér meg a jó jegyeimért, nem köszöni meg a kedvességeket, csak szidni tud ês elégedetlenkedni. Sose becsült meg engem, és nem is szeret. Mindig csak kritizál...és a pénz az, amivel meg tud fogni és fenyegetni. Amikor rossz kedve van, mindig azt mondja: ,,elrontom az életedet, nem foglak támogatni, ha nem...". És ilyenkor gondolok arra h inkább diákhitelem lesz, mintsem h itthonmaradjak VELE. Már alug várom h elmenjek. Mit tegyek? Olyan rossz kedvem van :'( Normális az ilyen?

18/L