Lányok, hogyan szóljak az édesanyámnak, hogy nagyon zavar, ahogy viselkedik velem?

Nehéz ügy...:( Nem mondom, hogy változni fog valaha is. De ha másért nem, önmagadért meg kell tenned, hogy elmondod Neki mit érzel... Úgy legalább nyugodt leszel, hogy Te megpróbáltad. És hátha...

Próbálj meg keresni egy nyugodtabb alkalmat, amikor Ő is jobb passzban van, és nincs ott a húgod. Ülj le Vele, és szépen, ne szemrehányóan, mondd el Neki, hogy Neked mennyire rosszul esik mindez. Azt is, hogy szívesen segítesz Neki bármiben, hiszen az Édesanyád, de cserébe annyit elvársz, hogy legalább becsülje ezt meg.

Lényeg, hogy maradj nyugodt és higgadt, gondold át, miket szeretnél Neki elmondani, és ne hagyd felbosszantani magad. Főleg ne menj bele veszekedésbe, akkor már úgyse Rád figyel, hanem hogy magát védje. Ne azt hangsúlyozd ki, hogy amit Ő tesz az rossz, hanem hogy Neked rosszul esik.

Sok erőt kívánok hozzá, és hogy javuljon a helyzet!

Anyukád mennyire van idegileg megterhelve? Mert azt vettem észre, hogy az egyik, amikor így viselkednek, az idegi fáradtság, amikor nem kiegyensúlyozott az életük, ez lehet munkától, vagy párkapcsolati problémától akár.

Ha ez okozza, akkor próbáld arra terelgetni a dolgot, hogy anyukád megoldja, jöjjön rá maga, mi a baj, és keresse a megoldást.

A másik ok az egyszerű kényelem, de az csak olyan embereknél jellemző, akik egész életükben, tehát fiatalkortól megszokták, hogy gond nélkül élnek, megtehetnek mindent, és most, hogy itt a válság, leginkább ők vannak gondban, nem tudnak hozzászokni a gyérebb körülményekhez.

Sok a hasonlóság anyuval, nem részletezem. (Feltételezem, hogy gyermekkorodtól úgy viszonyul hozzád, hogy inkább hátráltat, és gyermekkorodtól tesvéredet ellened "tanítja"...stb.) Ha ez így van, nekem az a tapasztalatom, hogy magunkban tudjuk amennyire tudjuk, elrendezni ezt, a másik hozzáállásán nem változtathatunk, az az ő döntése.

A 10.11-es válaszát nagyon hasznosnak találom, ha van rá erőd, energiád, meg lehet próbálni neki segíteni, rávezetni, hogy oldja meg a problémáit, de ennek végkifejlete is tőle függ! Aki 52 évig menekült a problémái elől, kérdés, erre hogyan reagál, és feltételezhetően a testvér (nem tudatosan) azt támogatja, hogy ne a problémamegoldással foglalkozzon, (hiszen neki ez így kényelmes), esetleg mások is a környezetben. Szóval szerintem elsősorban magadban rendezd el, hogy ne az legyen ez a segítés, hogy cserébe bármit elvársz (hogy máshogy kezeljen, máshogy nézzen rád...stb). Javaslom, tisztázd magadban, miért akarsz neki segíteni? Azt olvastam, hogy a lelkiismeret "alapja" az, ami az első életévekben került a tudatalattiba, természetesen ekkor még nem tudatosan, vagyis ez esetben lehet-e, hogy pont az ilyen szülők, tesvér hatására került az a tudatalattidba, ami most a lelkiismereted hangja? (Hogy neked őket/őt kellene segítened, erődön felül.) Ezért javaslom, hogy ez irányban is vizsgáld meg a dolgot, honnan jön ez a lelkiismereti hang. Persze, hogy nem hagyjuk éhen halni a szeretteinket, de ha azt látjuk, hogy visszaélnek az anyagi támogatással, nem adhatunk szerintem olyan mértékben, hogy ezt "nagy dolognak" érezzük.

Utolsó kérdésre: sehogy. Ez ugyanúgy bírálat lenne, ahogy ő is bírál másokat. Magától kell ilyesmire mindenkinek rájönni. Nem tudunk senkit meggyőzni az igazunkról, mert amit a másik elfogad (vagyis úgy néz ki, meggyőztük), az valójában a saját meggyőződése, már eddig is nagyon közel állt ehhez az igazsághoz, és most, hogy úgy mondjam, csak feltetted az i-re a pontot. (Dale Carnegie-től van ez a gondolat, sajn szó szerint nem tudom idézni, én nagyon igaznak találom.)

Bocs, hogy hosszúra sikeredett, szóval csak javaslom, hogy mindezeket is gondold át, és tégy, ahogy jónak látod.

Szia. Szerintem sose fog megjavulni. Egy rendes értelmes ember nem bánik így a lányával. Szép az is, hogy még a húgodat is ellened uszítja. Én pénzügyi dolgokban pesszimista vagyok. Ha valaki bebizonyítottam már, hogy ilyen téren nem lehet benne megbízni, akkor az sosem fog megváltozni. Szépen hangzik, hogy beszélj vele, meg lehet próbálni, de én nem bízom benne, hogy javulni fog valami.

Arra azért figyelj, hogy te ne rokkanj bele a nagy segítségbe. Egyszer csak azt veszed észre, hogy már semmid sincs, mert kellett a mamád tartozásaira. Sok sikert.