Mit tehetek? Élettársamnak (5 éve vagyunk együtt) van egy 10éves lánya. A kapcsolat elején még egészen jól ment minden, mivel a gyerekes hétvégékből csak apró ízelítőket kaptam. Az összeköltözés után kezdődtek a bajságok.

Én elsőként a kérdésedre válaszolnék: hagyd ott a párodat. Hagyd élni. Hátha talál magának egy nőt, aki elfogadja a gyerekével együtt. Ugyanis az volt a kérdés, hogy mit tehetsz. Mit vártál, mit mondunk, hogy "beszélj vele", "veled is foglalkozzon"?

Ez szép élet lesz "főzésre, mosásra első osztályú vagyok", "a saját lakásomban". Már utálod az egészet. Aztán meg szülsz "neki" egy gyereket, el tudom képzelni, hogy mit le fogsz művelni.

Mint már előttem többen írták, annak a gyereknek egyáltalán nem SOK a hétvégi találkozás, még akkor sem, ha kétszer ott alszik. Az anyja egy másik kérdés, azzal nem lehet mit tenni. Abból is láthatod, mennyire nem sok ez az idő, amit az apjával tölt a gyerek, hogy állítom: nem tud rajta változtatni. Egy külön élő szülő nem tudja "megnevelni" a gyerekét, legfeljebb következtetesen betartatni, hogy addig, amíg ott van nála, viselkedjen jobban.

Képzelem, hogy milyen képet vágsz ahhoz a gyerekhez, csodálkozol, hogy ellenséges veled? Teljesen reménytelen a helyzetetek.

35/N

Engem személy szerint zavarna, hogy az apát ennyire nem érdekli a dolog. És úgy tekint a gyerekre mint valami játszópajtás, aki még most milyen aranyos, aztán lesz belőle ami lesz, nem az ő dolga az anya rontotta el.

Majd a közössel is így lesz? Egyik fél nevelne a másik ráhagy mindent. Lehet nehéz ezt most így felfognod de még jó helyzetben is vagy. Az hogy kiből milyen szülő lesz azt csak elképzelni tudja a másik fél, de meg láthatod, tapasztalhatod is.

De tipikus!

A sajáttal is így bánna, tuti.

Te viszont megérdemled a tiszteletet, és ezt igenis tartassa be a lányával! Nem megoldás, hogy anyuka ilyen. A gyerekek egyébként tudnak többféleképpen viselkedni, az elvárásoknak megfelelően.