Normális dolog ez?
Apukámnak volt egy bátyja, aki öngyilkos lett. A nővérem és én sem ismertük személyesen, a szüleim később házasodtak össze. Normális, hogy gyakran váratlanul eszembe jut, hogy de jó lenne, ha még élne? Eléggé zavaros, hogy miért lett öngyilkos.. nagy valószínűséggel az anyukája is közrejátszott, meg rengeteg egyéb dolog :/
Lehet csak azért érzek így, mert látom Apun, hogy nem jó neki? Rajtunk kívül már nem él senkije, az apukája tavaly nyáron halt meg. Nem volt valami tökéletes a kapcsolatuk, de mégis csak az apukája volt.
Visszatérve az eredeti kérdéshez.. normális dolog, hogy ennyit gondolok a nagybátyámra? Vagy csak a halála körülményei miatt van?
15/L
válasza:At én nagybátyám autóbalesetben halt meg nem sokkal a születésem után. A nagyszüleim apai ágon már nekem se élnek.
Én is sokszor gondolok rá, pedig nem is emlékszem, milyen volt. Csak láttam pár fényképet, és az a kép él bennem.
A gondolataim inkább olyanok, hogy elképzelem, milyen lenne, ha még élne. Mennyire szeretnénk egymást, lennének unokatestvéreim stb.
Amolyan álmodozás. Legtöbbször akkor jön elő, ha aput szomorúnak látom, mert mindig azt mesélték, hogy a nagybátyám képes volt bárkit megnevetetni. Arra gondolok, talán akkor aput is megnevetetné, és nem lenne szomorú.
válasza:Lehet, hogy szeretnétek, ha több rokonotok lenne, lehet, hogy kevesen vannak, akiket szerethettek. Az nagyon valószínű, hogy az apukádat nyomasztja az az emlék.
Talán jó lenne rokonokat, barátokat felkutatni, szerezni, összejönni velük, kibővíteni a szeretettek körét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!