Miért csinálják ezt egyes emberek? Ha összejönnek valakivel, ejtve vannak a barátok?

Én is ilyen voltam, de már nagyon bánom, hogy ezt tettem, mert nekem a szakítás után már nem volt pofám visszakuncsorogni magam a barátaimhoz. Így maradtam barátok nélkül. Egy-kettő megmaradt, de azokkal is csak felszínes kapcsolat folytatódott, mondjuk sosem voltam egy nagy barátkozós ember.

Viszont a mai napig bánom ezt a lépésem, de én tudom, hogy anno miért tettem. Szégyelltem a páromat a nagymenő barátaim előtt, mert ő olyan kisfiús, visszahúzódó fajta volt és nem is feltételeztem róla, hogy jól érezné magát a teljesen más stílusú barátaim között. Ezért őt választottam, de már látom, hogy hiba volt. Persze visszacsinálni már nem lehet.

Ez sok mindentől függ.

Az exemmel 5 évig voltunk együtt, közben intenzíven tartottam a kapcsolatot a barátaimmal. Azt hittem, jól van ez így.

Most a párommal viszont amióta együtt vagyunk, alig igénylem mások társaságát. Persze néha összejövünk, de például nem akarom kiönteni a szívem a barátnőimnek, mert a párom lett a legjobb barátom és csakis neki mondok el mindent.

Valószínűleg ez a kapcsolat mélységétől és milyenségétől függ.

Ki ilyen, ki olyan. Meg kapcsolattól is függ. Mi is inkább szeretünk együtt eljárni társaságba a férjemmel, szerencsére megértőek a barátaink, sőt szívesen befogadták a másikunkat is a baráti körbe. Ahogy pedig nekik is lett barátjuk, barátnőjük, férjük, feleségük, szép lassan egy közös baráti társaság alakult ki velük.

De az tény és való, hogy azért az első nálunk a szűkebb család. Az a barát, aki ezt nem érti meg, az nem barát.

A te esetedben viszont, ha úgy érzed, hogy a barátnőd teljesen semmibe vesz ha van valakije, akkor lehet, hogy tényleg nem érdemes keresned. Vagy ti is megpróbálhatjátok a barátokkal együtt körös programokra elhívni őt is, a barátját is. Ha ez sem jön össze, akkor nem tehetsz mást, mint hogy elfogadod, hogy ő sajnos ilyen.

Azért, mert ezek a "barátok" nem barátok, csak ismerősök.

Egy valódi barát (egy, kettő, de nem több!) mindig többet ér, mint egy kazalnyi felszínes ismerős. Egy emberre vagy kettőre mindig KELL, hogy időd legyen, mert a barátság olyan, mint a rózsakert: folyamatosan ápolni kell és törődni vele.

Hát, még ha a kapcsolat eleje lenne, akkor azt mondanám, hogy persze, ez belefér, de egy idő után azért a barátokkal is foglalkozni kéne, mert különben nem marad egy sem.

Itt is szoktam nézni, hogy sok anyuka írja, hogy a férjük állandóan dolgozik, meg eljár a haverokkal, ők meg egész nap otthon. És akkor ha írják nekik, hogy menjenek el ők is a barátnőikkel, akkor általában erre az a válasz, hogy nincs kivel menni, nincsenek már meg a barátok.

Egyébként szerintem az ilyen emberek igazából nem is tudják, mit jelent barátnak lenni. Az nem barát, aki csak arra használja az ismerőseit, hogy ne unatkozzon, amikor épp nincs pasija. Egy barát akkor is kíváncsi rád, és szívesen van veled, ha van valakije.