Hogyan tennétek magatokat túl rajta ha megtudnátok hogy nem lehet gyereketek?

Valószínűleg belehalnék... legalábbis a szívem egy része biztosan. Nagy-nagy vágyam, hogy anya lehessek, így borzasztóan kétségbe esnék és fájna. Talán valamelyest a nőiességemnek - nem csak az anyaságnak - a gyásza is volna, ha ezzel kéne szembesülnöm, még ha hiúságnak tűnik is.

Nyilván más, ha ebben az időszakban az ember mellett van a férje-párja és más, amikor egyedül kell ezt feldolgoznia. Ha lenne akkor párom, valószínűleg felvetném az örökbefogadást, de csak pici babával tudnám elképzelni...

25/N

Bele törődnék.Most azzal nem lesz jobb ha őrlöm magam miatta.Lehet gyereket is örökbe fogadni,vagy lombik program.

Ezernyi lehetőség,persze egyik sem adhatja át az azt élményt mint ha vérszerinti lenne,de akkor is boldog lennék.Sajátként élném meg.

Ez olyan dolog amit magadban kell feldolgozni, nincs bevált módszer ami segít. Én például nem akartam elhinni, vagyis sokáig fel sem fogtam "kipakoltak", szóval nem is volt semmiféle módszer amivel próbálkozhattunk volna. Kellett úgy egy év, mire azt mondtam, hogy jó akkor próbáljuk meg az örökbefogadást. (bár ez meg nem ment egyik percről a másikra, szóval célszerű minél hamarabb elkezdeni, közben megérni rá)

Talán akkor tettem túl magam azon hogy nem lehet gyerekem, amikor mégis csak lett :)

4. válaszoló vagyok!

Nem igazán fogom soha megérteni, miért azt pontozzák le, aki kiönti a szívét és át próbálná adni az érzéseit egy ilyen fontos témával kapcsolatban...

Egyébként, egyik válaszoló: itt arról volt szó, hogy nem LEHET gyereke valakinek, tehát kizárt, hogy bármi módon saját szülessen. És elég érdekes volna beültetést végezni, ha pl. nincs megfelelő petesejt - vagy ha az van, akkor a méh nem megfelelő egy gyermek kihordására... ha a nőnél van gond, ott nagy valószínűséggel egyik üti a másikat.

Amíg meg van minden szükséges szerves a megtermékenyítéshez vagy a teherbe eséshez, addig van esély.

Csak a mi példának a férjemmel:

13 éves voltam amikor egy petefészek ciszta miatt sürgősségi műtétem volt, 4mm hosszan és 1,5 mm mélyen megsértették a petefészkemet annyira rá volt nőve a ciszta, a másik oldalon a pete vezetékemet is... Akkor azt mondták az orvosok, hogy soha nem lehet gyerekem... Elméletileg a férjem spermái sem elég gyorsak és egészségesek a megtermékenyítéshez...

2 gyerekes, boldog házasok vagyunk. Természetes úton estem teherbe a férjemtől... Papíron mégse lehete gyermekünk....

Nem szabad feladni.

Az öcsém nyolc éves, pedig édesanyámnak két lánya után azt mondták, nem lehet gyereke. Szóval az orvostudományról ennyit.

Én örülnék neki, mert nem tartós kapcsolatban nem kéne védekezni. Sosem szeretnék gyereket, nem vagyok anyának való, szörnyű ember tudok lenni a gyerekekkel, szerintem jobban jár mindenki, ha hozzám nem kerül gyerek.