Ti mennyit aldoznatok fel a jelenbol, a csaladert, es a jovoert?
Kulfoldon dolgozom mar par eve, jol keresek, de a csaladom nincs velem, es nem is lehetnek. Sokat dolgozom, szabadidom alig van. Par honapot kint vagyok, par hetet otthon. Ez igy megy mar egy ideje, de egyre nehezebb. A gyerkemeket az interneten latom felnoni. Cserebe viszont jol keresek, es tudok roluk gondoskodni, valamint felretenni is.
Mennyi ido, es mennyi penz felretetele utan mondanatok azt, hogy most mar eleg? Mennyit aldoznal fel a sajat eletedbol, azert, hogy gondoskodhass a csaladod jovojerol?
Azt meg hozza kell tennem, hogy nem szeretem a jelenlegi munkamat, viszong igen jol fizet. Viszont ha hazamegyek lehet, hogy semmilyen munkam nem lesz. Viszont ezt sem lehet a vegtelensegig csinalni ami most van, mert az meg a csaladi elet rovasara megy. Hol van az a pont amikor a penz mar nem szamit?
Elore is koszonok minden ertelmes) valaszt!
* Javítás: Természetesen úgy értettem, hogy NE a kormány jóindulatán múljon, hogy tudjam a gyerekem iskoláztatni.
Elnézést.
válasza:Félve kérdezem: nagy baj lenne ha kevesebb gyerek születne a világban, de ők biztonságban, kiegyensúlyozottan nőnének fel?
Szerintem nem.
A kérdező-félék mindig ezzel jönnek (ha csak rendezett körülményekbe szülnének gyereket, alig születne gyerek a világon).
Ezzel szemben ott a kisbaba, aki nyilván apuci-anyuci reprodukciós programjának köszönhetően, tiszta önzőségből született meg (bocsánat, de így gondolom).
Biztos szar, ha dübörög a program (utódnemzés), de bakker akkor minek ilyen kérdés, hogy a jövő, meg a múlt, meg jelen? A gyerekeid múltja, gyerekkora a te mostani távolléted. Szerinted milyen lesz a jövő? Összegürizhetsz autót-kéglit, ők látják az anyjuk szomorúságát, érzik a sajátjukét és előbb öntudatlan, majd tudatosan téged vádolnak majd, lehet, nem mondják ki. De minden könnycseppért te leszel a hibás. Amikor már csak emlék leszel -a jövőben-, akkor is.
19:26
Érdekes gondolat, köszönöm, hogy megosztottad.
Azért annyira nem kilátástalan a helyzet, félre ne értse senki. 2 gondolat között dilemmázom, ennyi a történet. Számomra mindkettő fontos, és nehezen tudok dönteni, ezért kíváncsi vagyok, hogy más mit gondol erről. Tiszteletben tartom a te véleményed is, bár nem egyezik az enyémmel. Vagyis inkább csak egy kicsit sarkos. Sem a szűk, sem a tágabb családi, ismeretségi körömben nem tudok olyat aki elmondhatná, hogy minden pont jó az életében. Akkor ezek szerint egyiknek sem lenne szabad gyereket vállalni? Vagy hol van az a határ ami a te világnézeted szerint megfelel annak a kritériumnak, hogy lehet gyereket vállalni, és mi alatt nem? Én is tudnék példákat mondani ahol elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki gyereket vállalt, de ott egyik félnek sincs munkája, sem lakása, sőt még alkohol, és drog problémák is felmerülnek. Na, egy ilyen környezetben én is azt mondom, hogy vétek, sőt egyenesen bűn gyereket szülni.
Az én helyzetem még megközelítőleg sem hasonló. Hogy konkrétabbá tegyem a kérdésem, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy közel 3 év után végre hazamenjek, és elégedjek meg azzal amit eddig félretettem, kifizettem minden adósságot, és már meg tudunk élni egy átlagos munkából is valamilyen szinten, vagy húzzam még egy ideig? A tipikus család-karrier dilemma, ami egyik esetben sem végzetes, csak minden esetben lesz egy bizonyos hiány érzet, hogy a másik lehetőség elúszott. Valamint arra is vonatkozott a kérdésem, hogy ki melyik elemet mennyire tartja fontosnak (pénz keresés, család együttlét) ha nem tudja mindkettőt egyszerre választani.
válasza: válasza:Egyszerű matekfeladat.
1.) Kiszámolod mennyi nyereségetek van így egy hónapban.
2.) Kitalálod, hogy ezt hogyan tudnád úgy befektetni, hogy valamit hozzon (pl. bankbetét, vagy akár lakásvásárlás és kiadás)
3.) Megnézed, hogy hány hónapnyi nyereség (hány hónap munka) kell ahhoz, hogy a nyereséged befektetve hozzon annyit, amennyiből biztosan meg tudtok élni itthon valami kisebb munka mellett.
Egy történetet írok le,hátha elgondolkoztat :
Hárman voltunk testvérek amikor anyu Európába költözött.Megígérte ,hogy jobbakat ehetünk,jobb iskolába járhatunk,és szebb házban lakhatunk majd.Még emlékszem arra a napra amikor elment.Átölelt és azt mondta ,hogy vcigyázzak a hugaimra.Sokáig sírtam.Négy évvel később apa is elment anya után,akkor is sírtam vigasztalhatatlanul jó sok ideig.Egyik hugom így emlékszik vissza:
Nővérem még csak 9 éves volt,de bizonyos értelemben ő lett az anyukám.Neki mondtam el,ha bántott valami,ő tanított meg beágyazni ,mosogatni és más dolgokra is.Gyakran kérdezgették tőlem,hogy hiányoznak-e a szüleim.Hát igen-válaszoltam,de őszintén szólva nem is emlékeztem az anyukámra.Kicsi voltam amikor elment ,és megszoktam,hogy nincs velünk.Amikor 16 éves lettem ,mi is felkerekedtünk ,hogy újra együtt legyen a család .Olyan izgalmas volt !
De amikor megérkeztünk,úgy éreztem,hogy már nagyon elhidegültünk egymástól.
Hugomtól visszavéve a szót ,visszagondolva a régi időkre ,
hiába voltunk szegények,ettől nem szenvedtünk.Attól viszont már szenvedtünk,hogy a szüleink magunkra hagytak.
Tudjuk,hogy jót akartak nekünk,de bárcsak máshogy döntöttek volna !
Szomorú,hogy némelyik szülő számára fontosabb a pénz,mint a házastársa iránti szeretet vagy a gyermekei iránti természetes vonzalom....
válasza:Pedig más megoldás nincs menjen ki a családod ennyi,és béreljetek ki egy nagyobb szobát és törekedj arra,hogy előre juss,figyelj nyugaton simán lépkedhetsz felfele,használd ki.
Ide ne gyere vissza,legyen eszed,A kisfiad meg megszokja,nehogy már miatta kelljen összehúzni a nadrágszíjat,egyszer élsz kezedben a kulcs.
Koszi mindenkinek a valaszokat. Erdekes latni, hogy nagyjabol kiegyenlitodik a "maradj kint penzt kersni", es a "legyel a csaladdal" tabor.
04-08 11:06
A helyzet az, hogy nem nyugaton vagyok. Ha ott lennek egy percig sem lenne kerdes a dolog, vinnem oket magammal.
Kozben azert kezd korvonalazodni a dolog a fejemben. Szinte biztos, hogy iden hazamegyek, legkesobb ev vegen. Ezt az itteni, honaprol, honapra valtozo, es romlo korulmenyek is indokoljak. Valoszinu, hogy egy kis idot otthon toltok a csaladommal, aztan elkezdek keresgelni valahol Nyugat-Europaban, civilizalt orszagban, ahova a csaladomat is vihetem, es ott egyutt uj eletet kezdunk. Legalabbis ez az elmelet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!